| Naprakész Hírek |
|
|
|
Cristea Petru a maroshévízi betyár
Cristea Petru településünk egyik legismertebb személyisége, akinek életútja eléggé vitatott. Egyesek hõsnek, mások rablóvezérnek tekintik. Egy biztos, csak saját törvényei után igazodott, ezért is lett 1944-1949 között településünk leghíresebb betyárja.
Akik hõsnek tartják, azok azzal indokolják, hogy csak a gazdagokat rabolta ki, és a zsákmányból sokat juttatott a szegényeknek is.
A másik kategóriába tartozók ezt megcáfolják, és gyakran mesélnek el olyan eseteket, amikor szegény családokat is megkárosított.
A Cristea bandája-ként ismert csoportnak összesen 8 tagja volt, köztük egy Zbanca Petru és egy Talpas nevezetû Kelemen-pataki lakos is, õk nemcsak Maroshévízen és környékén "garázdálkodtak" hisz van tudomásunk egy marosvásárhelyi ékszerész család kirablásáról, sõt, egy bándi malom kirablása is az õ tettük volt.
1945-1946 között több alkalommal is el akarta fogni az orosz katonaság, de a fõ búvóhelyük - amely ma is a Cristea nevet viseli - környékén, a Tárnica nevû hegy barlangjainál nyomukat vesztették.
E barlangnak számos olyan be- és kijárata volt, amit csak a banda tagjai ismertek. Egy idõs helyi lakos (Kovács A.) szerint az orosz katonák többet nem is üldözték, a helyi csendõrségre bízták az elfogását, több helyi lakos azt állítja, hogy az oroszok azt mondták, hogy õk nem haltak meg a világháborúban, és most lõje meg õket egy tolvaj. Kijelentették: inkább nem üldözik többé.
Az idõsek elbeszéléseibõl megtudjuk, hogy 1946-ban 3 csendõr is el akarta fogni, de Cristea a barlangból látva a kukoricásban elõre osonókat, mesteri lõvéssel leterítette õket, majd holttestükre egy papírost helyezett el a következõ felirattal: "Így járnak azok, akik el akarnak fogni".
Más elbeszélésekbõl tudjuk, hogy voltak családok, akiken segített, állatot vagy a rabolt eledelbõl adott számukra. Habár a településünkön hivatalosan is ki volt hirdetve, hogy Cristeát és bandáját ne fogadja be senki házába, ezt sokan nem tartották be, mert féltek tõle. Nagyapám (Czirják Károly) elmesélése szerint, akinek Kelemen-patakán kocsmája és vegyesüzlete volt, több éjjel is a kocsmájában mulattak, fizetni ritkán szoktak, ugyanakkor sokszor az est beálltával megjelent Cristea és hol egy tehénnel, hol egy-egy zsák gabonával "jutalmazta" meg a kocsmáros nagyapámat, természetesen ezek az áruk lopott holmik voltak.
Nagyapám úgyszintén neki köszönheti, hogy 1945-ben, amikor õt is elfogta a hírhedt Vasgárda több magyar lakossal együtt, akiket Szászrégenbe akartak vinni, hogy kivégezzék, elengedték, hisz õ kezeskedett érte, hogy egy jó ember, aki senkit sem bántott.
1949-ben elfogták, börtönbe zárták, tíz év múlva szabadult. Szabadulása után szûlõi házukban lakott, ahol saját ötletének, leleményességének köszönhetõen villanyáramot állított elõ, miután portájuk elõtt elhaladó patak erejét bevezette egy áramfejlesztõ gépezetbe.
1964-ben a Kelemen-pataki asztalosmûhelyük padlásán villanyáramot vezetett a testébe, eképp lett öngyilkos. Maroshévízen van eltemetve.
Jelenleg is sok monda kering róla, a sok elrabolt kincsrõl, aranyról. A mondák szerint ezeket a Tárnica-i barlangjaiban dugta el, és még most is ott vannak. Tény, hogy e barlangokat járva még az 1980-as években is sok golyót lehetett találni, sõt voltak, akik pisztolyt is találtak a Piros Kövek elnevezésû hegy barlangjaiban. Itt is Cristeanak volt egy búvóhelye, mely a Tárnica hegy hátánál húzódik.
Forrás: Czirják Károly - Maroshévíz jeles szülöttjei (2007 Státus Kiadó - Csíkszereda)
|
|
|
| Statisztikák |
Oldal indult: 2005.03.15 Kedd
Ma: 2008.09.06 Szombat
Oldalletöltés: 1333135
Oldalletöltés ma: 122
Látogató jelenleg: 7 |
|
