A maroshévízi medence éghajlata

     A hévízi medence éghajlata sajátos hegyvidéki, medence jellegü éghajlat sok topoklimatikus sajátossággal. Az itt kialakult éghajlatot sok tényezõ befolyásolja, igy a légtömegek mozgása (általános cirkulációja), ezeknek eredete a napsugárzás évi mennyisége (102 Kcal/cm²/év) - amely jóval az országos átlag alatt van.
     A hõmérséklet   Az évi középhömérséklet az 1990 - 1999 periódusban 5,4 ^oC volt a medencében. A legnagyobb évi középhõmérséklet 5,7 ^oC ('91, '95), míg a legalacsonyabb 4,4 ^oC ('97). A leghidegebb hónap a Január, a legmelegebb a Julius. A nagy hõmérséklet ingadozás (a leghidegebb és legmelegebb hónap középhõmérséklete közötti 24-25 ^oC-os külömbség) a medencejelenséggel függ össze.
     Az évi középhõmérsékletek is 2-3 ^oC-os határok között ingadoznak. Az egyes hónapokban lényegesen nagyobb eltérések fordulnak elõ. Viszonylag állandó a juniusi középhõmérséklet, amely csupán 2-3 ^oC-al változik, februárban azonban egymástól 7-8 ^oC-kal eltérõ értékeket jegyeztek fel.
     Természetesen még nagyobbak a külömbségek a hömérséklet abszolùt szélsõségei között, amelyek a medencében -28 ^oC illetve +34 ^oC-ot értek el. Maroshévízen az ingadozás tágassága több mint 50 ^oC.
     Hidrológiai szempontból a tél tartalma érdemel különösebb figyelmet. A fagyás akkor következik be mikor a hömérséklet fagypont alá száll. A medencében ez szeptember elején sem ritkaság, sõt május végén és junius elején is észleltek hajnali fagyot. Télinek nevezik azokat a napokat, amelyeken egyáltalán nem enged fel a fagy. Zömmel a 3 téli hónapra korlátozódnak, de elõfordulnak márciusban és novemberben, sõt kivételesen októberben is. A medencében a tartósabb, kemény hidegek sem ritkák, amit a -6, -8 ^oC-ig lesülyedõ januári és februári középhõmérsékletek bizonyítanak.
     A nyár hevét az ùn. nyári és hõségnapok jellemzik. A nyári napokon a hõmérséklet maximuma eléri, illetve meghaladja a 25 ^oC-ot, a hõségnapokon a 30 ^oC-ot. A hõségnapok átlagos gyakorisága a nyári napokénak felét sem érik el, a havi középhõmérséklet juliusban és augusztusban 17-18 ^oC közötti értékeket mutat.
     A csapadék   A hévízi medence rendszerint a Ny-i szelektõl kapja a csapadékot. A medence körül levõ hegyek sokszor eltérítik a felhõket ezért ÉNy-ról, máskor DNy felõl is érkezik csapadék. A Kelemen havasok magasságuktól fogva több csapadékot kapnak. A medence D-i részén levõ Öreg hegy inkább szélárnyékban van és alacsonyabb, mint a Kelemen havasok, ezért nem sokkal kevesebb csapadékot kap. Ezt bizonyítják a folyók vízhozamai is. A Kelemen havasokból érkezõ patakok nagyobb vízhozamuak, mint az Öreg hegy felõl érkezõ folyók.
     A medence már kevesebb csapadékot kap, és ennek eloszlása egyenlõtlen, a legtöbb esõ tavasszal és nyáron hull. A legkevesebb csapadék decemberben, januárban, februárban és márciusban esik. Vannak évek amikor az anticiklonáris tevékenység kihangsùlyozottabb, ilyenkor kevesebb a csapadék, száraz idõszakok alakulnak ki. A hévízi medencében a csapadékos napok száma 95-110 nap évente.
     Télen a csapadék hó alakjában hull; eloszlása évente 30-35 nap hull a hó a medencében és megmarad 100-110 napig.
     Hõmérsékleti inverziók és következményeik   A januári középhõmérséklet -6 és -7 ^oC között váltakozik a medence alján és -4 és -6 ^oC között a 700-1200 m magasságù övezetekben. A januári középhõmérséklet ilyenszerü eloszlása egy salyátos topoklimatikus övezetet teremt, amelyet hõmérsékleti inverziónak nevezünk. Ez a klimatikus jelenség nagyon gyakori a hévízi medencében, különösen a hideg évszakban. A levegõ mozgása az év 62% -ban annyira kicsi, hogy mondhatjuk, hogy szélcsend van. Ezért a hidegebb, nehezebb levegõ megreked a medence alján, ahol gyakran elérheti télen a -20, -30 ^oC-ot, míg a környezõ, magasabb területeken 3-4 ^oC-al melegebb a levegõ.
     Tavasszal és õsszel ez a jelenség kedvez a ködképzõdésnek, a kora õszi fagyoknak (szeptember vége) és a késõ tavaszi fagyoknak (május közepe). Ezért a fagy nélküli napok számának középátlaga 120 nap évente.
     A hõmérsékleti inverziók jelenségét igazolják legszembeötlõbben az erdõk, mivel ezek a legérzékenyebbek az éghajlati elemek, de föleg a hõmérséklet ingadozására. A medence alján 650 m magasságtól 900 m-ig tiszta lucfenyõ erdõk nõnek, 900 m-tõl 1200 m-ig a lucfenyõ, erdei fenyõ, bükk, juhar keverednek mivel ebben az övben melegebb van mint a medence alján. Csak 1200 m fölött érvényesül a termikus gradiens hõmérséklet csökkenése 100 m emelkedés után.
     Az inverziók a hideg periódusban a leggyakoribbak, sokszor 10-20 vagy akár 50 napig is eltartanak ilyenkor tiszta felhõtlen égbolt, szélcsend és magass légnyomás jellemzõ.

      Benedek Botond