A maroshévízi medence felszíne

     Minden földrajzi környezetnek az ökológiai bázisát az abiotikus összetevõk, fizikai összetevõk képezik. Ide tartoznak a felszín, az éghajlat és a vizek. Mindezek megteremtik a feltételeket a biotikus összetevõinek elterjedését. Ezért indokolt egy földrajzi táj tanulmányozását az elsõdleges elemekkel kezdeni, majd a talaj, mint átmeneti elem tanulmányozásán keresztül eljutunk a másodlagos, biotikus elemek tanùlmányozásához és az antropikus elemek tanùlmányozásához.
        A felszín keletkezése   A medence felszínének jelenlegi képe szorosan összefügg keletkezésével. A medence nem elszigetelten jött létre, hanem összefüggésben azzal a nagy medencerendszerrel, amely a K-i Kárpátok Ny-i felén végbement, ezekkel a nagy geotektónikus jelenségekkel áll kapcsolatban. A törésvonalakon keresztül, a torton idõszaktól a negyedkorig a felszínre tört a láva, amely létrehozta Románia leghosszabb vulkáni lánchegységét. Ez a neogén kori vulkánosság több periódusban halmozta fel a hatalmas tömegü andezit és bazalt lávát. A vulkáni kùpok és lávafolyások láncszerüen összeértek és létrehozták Kelemen, Görgényi és Hargita hegy vonulatait. Ezek a hegyek valósággal gátat alkottak a korábban kialakult kristályos mezozous hegyek Ny-i részén.
        A felszín mofológiai képe   A hévízi medence morfológiai szempontból négy tipikus felszínre oszlik:
     A Maros és mellékfolyóinak ártere   Ebben az alluviális lerakódásba vágódott be a Maros és sok kanyart, meandert ír le, mintha alsószakasz jellegü volna. Oldalozó erózióival szélesíti ezt az 1-2 km szélességü völyet. Több helyen fellelhetõek az elhagyott medrek nyomai. Galócás és Hévíz közötti részén elmocsarasodott, tözeges területek is vannak.
     A Maros medre hat kissebb - nagyobb mellékfolyónak szolgál alapszítül. Ezek nagy sebességü, nagy erózíóval rendelkezõ patakocskák. Jellegzetes V alakù völgyük alig szélesedik ki a Maros völgye közelében. Például a Mogyorós pataka, Zepódea pataka vagy a Kelemen pataka, amely csak szétszórt települést tesz lehetõvé; csupán a Hévíz (Toplita) patakának völgye valamivel szélesebb.
     A tavi eredetü üledékekbe és törmelékkùpokba mélyedve ezek a völgyek kiszélesedõ részei alkotják a hévízi medence legalacsonyabb, legfiatalabb színtjét.
     A folyami teraszok   A Maros és nagyobb mellékfolyóinak völgyét végigkisérik a teraszok. Ezek a külömbözõ színtü és koru teraszok bizonyítják, hogy a Maros fokozatosan vágta át magát a Toplica - Déda völgyszoroson. Kimutatható egy 4-6 m magas terasz amely mélyen benyùlik a város közepéig. Ennek alapzatánál kemény mészkõ található, amit a Maros völgye nehezen tudott tönkretenni.
     A 25-30 m terasz színt megfelel a Bánffy üdülõtelep, Zsákhegy, Kornis negyedeknek, valamint a meteorológiai megfigyelõállomás színtjének. A legöregebb és legmagasabb színt a 60-70 m magasságban levõ, amely megfelel a pliocén koru tó színtjének. Ez a plató, finom homokból álló üledék, erõssen uralja a Maros és mellékfolyóinak völgyét. Ide tartozik a Bajkó patakának a platója, a Kornis negyed felsõ színtje (Dealul Vãii).
     Az említett kiszélesedõ völgyek, valamint a teraszok alkotják a legalkalmasabb helyeket a települések létesítésére, valamint a legalkalmasabb helyeket a települések létesítésére, valamint a mezõgazdaságra. Ilyen teraszokra épült a galócási fafeldolgozó gyár is.
     Àtmeneti területek a medence és a hegyek között   A teraszok és a hegyek közötti területet hordalékkùpok, vulkáni agglomerátumok, lávafolyások töltik ki. Az utóbbiak a Kelemen és a Görgényi havasok vulkáni müködésének idején keletkeztek, tehát a neogénben, a törmelékkùpok (hordalékkùpok) ennél fiatalabbak, postpliocén koruak. Ezeket a külsõ erõk erõteljesen lerombolták és meredek oldalù dombokká formálták, melyeket mély völgyek szabdalnak keresztül - kasul. Ez az átmeneti terület kb. 700 m magasságnál kezdõdik és kb. 1000 m-ig tart.
     A hévízi medencét körülvevõ hegyek   A vulkáni sor legnagyobb kiemelkedése a Kelemen havasok, a Pietros csùcs 2102 m magas. A 10,5 km átmérõjü levágott kráter peremén több 2000m fölé emelkedõ csùcs van, ilyen a Rakottyás 2021 m, Jézer 2031 m. A Kelemen havasok déli része lealacsonyodik 1500 m-ig és a Maros völgyéig nyùlik. Ez a Kelemen platója vagy vulkáni andezit fennsíkja, amelyet a Hévíz pataka, a Kelemen pataka és mellékfolyóik felszabdaltak. A plató piroxén andezitbõl, biotikus andezitbõl és bazaltos andezitbõl áll.
     A Tárnica törmelékkùp a vulkáni platónak a Marosba nyùló része, amelynek oldalából bazaltos andeziteket bányásztak.
     A Tárnica déli része zárta el azt a pliocén kori tavat amelyet a Maros ÉNy felé lecsapolt. A pliocén kori tó szintje elérte a 990 m magasságot, a Tárnica közelében. Az 1044 m-es Tárnica tetõn egy É-D irányu törésvonal hùzódik végig. Ez a repedés része lehet annak a tektonikus törésrendszernek, amely helyenként áttöri a medencét és felszínre hozza a mezotermális, felszálló, gyengén szénsavas forrásokat.
     A Maros völgyétõl D-re hírtelen emelkednek a Görgényi havasok nyulványai, amelyek az Öreg hegynél elérik az 1634 m-t. Ezt a területet a Mogyorós, Zapogya, Marsinec patakok és mellékfolyóik szabdalják mély völgyekké. Az itt levõ Öreg hegy félkör alaku kráterét a Mogyorós pataka vágta le.
     K-en a Gyergyói havasok nyùlványai hùzódnak a Hévízi medencéig. A salamási hegyek és ditrói hegyek nagyrésze kristályos palákból épülnek fel, helyenként magmatikus közetekkel (andezit, szienit).
     Morfometrikus szempontból   A hévízi medence ÉNy felé lejt. A környezõ medencék közül a legalacsonyabb színten van, amit bizonyít az a tény is, hogy a pliocén kori tó ebbe az irányba folyt. Àtlagos magassága 652 m, 240 m-rel alacsonyabb mint a Gyergyó környéki területek (892 m), 228 m-rel alacsonyabb mint a Borszéki medence (880 m) és 401 m-rel alacsonyabb mint a Bélbori medence (1053 m).
     A meteorológiai állomás színtje 687 m-ren van, a Bánffy fürdõ magassága 680 m, a Tárnica andezit - bazaltos tömbje 1044 m.
     Közettani összetétel   Amig a geológus koruk, eredetük és ásványi összetételük szerint tesz külömbséget a közetek között, vízgazdálkodási szempontból elsõsorban a csapadékvizek összegyülekezését és a lefolyást befolyásoló áteresztõképességük, továbbá a meder átalakulást és hordalékképzõdést érintõ mállékonyság az érdeklõdés tárgya.
     A felszín áteresztõképessége lényegesen befolyásolja a vizek összegyülekezését és lefolyását. A vízzáró felszín hevesebbé teszi, a vizet áteresztõ mérsékli a lefolyást.
     A legelterjedtebb közetek az üledékes közetek, amelyeknek nagy része vulkáni agglomerátum (vulkáni tufa, vulkáni bomba, hamu és lapilli), folyami hordalék és pliocén kori tó lerakodásaiból állnak.
     A kemény mészkõ a medence központi részén képezi a medence alapzatát. Ennek széleit végig egy 5-6 m magas és meredek lejtõ jelzi. A DK-i rész travertin padlója szintén üledékes közetek melynek kialakulása a meleg forrásokkal áll kapcsolatban. A medencét körülvevõ közet az andezit, amelybõl épültek a Kelemen, Görgényi havasok vulkáni kùpjai, valamint a vulkáni platók. Több helyen bazaltos andezitek is vannak (Tárnica), helyenként megjelennek a felszínen a bazaltoszlopok.

      Benedek Botond