Repülj, lelkem

Repülj, lelkem, mégis-szabad,
kersd föl az országokat,
tudd meg, és hozd hírül nekem,
hogy mit láttál a földeken,
mit vetnek, kinek s mi marad
annak, ki sötétig arat!?
Tekintsd meg az üzemeket,
s vidd e merész üzenetet:
"néha egy falatnyi kenyér
az életnél is többet ér,
s ne hagyják azt, hogy elvegyék
a megfeletkezõ herék!"
Tudd meg azt is, hogy hol tiltják
más igazát törvénybírák,
és hol van az, hogy nem lehet
közölni szebb reményeket,
s a fogva tartott gondolat
veri a börtönajtókat?
Hol van az, hogy a gyerekek
nem tudják anyanyelvüket,
s az alkotmányos jogokat
úgy kezelik mint rongyokat?
Mindenrõl informált legyek:
mit csinálnak a lengyelek,
ki áll mellé, ki ellene,
s kinek kínzó a szelleme?
Ki hírdet hamis híreket,
kényszerrel fogva szíveket?
Õszinte nép önként vallja:
ritmustalan, igaz tapsa
röptében növeszt szárnyakat,
meghódítva országokat.
Ó, lelkem, menj, láss, légy szabad,
és visszatérj, és itt maradj!

Komán János, Maroshévíz 1989 április 28