Habár egyes helyi történészek az eltelt évtizedek során megpróbálták településünk alapítási évét minél régebbinek bemutatni ez sorra kudarcot vallott. Sok helytörténész nem akarja elismerni az egyetlen alapítási okiratról, amit fel lehet mutatni, vagyis az 1567-es évből valóról, melyet a marosvásárhelyi Állami Levéltárban bárki megtekinthet, lemásolhat. A következőkben nem a település fejlődését akarom ismertetni, hanem az alapítási évével kapcsolatos feltételezéseket, valamit az alapító rövid életútját.
Főképp 1990 után egyes helytörténészek próbálták bizonygatni, hogy településünk 1228-ban létezett, hisz egy dokumentum említést tesz egy "Toplicza templomról", mely a nagyváradi püspökséghez tartozott. Furcsa módon azok, akik erre a dokumentumra alapoztak nem gondolkoztak el, hogy településünk túl messze esik Nagyváradtól és így soha nem is volt, nem is tartozhatott az említett püspökséghez, de hihetetlen, hogy azok, akik a Mario Ruffini által 1942-ben kiadott könyvet veszik alapul, ahol megemlíti a Toplicza-templomot, nem olvastak tovább, hisz így megtudhatták volna, hogy a település melyről szó van az Toplicza Karánd, ma is létező település. 2000-2002-es időszakban ugyancsak azok a helytörténészek Maroshévíz első alapítási dokumentumát 1332-re teszik, minden alap, felmutatható dokumentum hiányában. Sőt 2002. július 20-án mikor municípiumi rangra emelték a települést - helyi "sugallatra" - , a jelenlevő tanügyminiszter is megemlíti, hogy a 670 éves település egyik legrégebbi megyénkben, mely hírt a nemzeti (TVR 1) televízió adó is kikürtölte. Ez alapítási év sem volt hosszú életű, hisz már 2003-tól napjainkig egy térképre hivatkoznak, mely térkép 1382-ben lett kiadva melyen fel van tüntetve településünk. E térképre való hivatkozásról már 1987-ben kiadott turisztikai könyvecske is tesz említést, de a bökkenő ott van, hogy soha senki sem látta ezt a térképet és a sokat emlegetett Csíkszeredai Múzeumban, ahol van kiállítva e történészek szerint, soha nem létezett ilyen térkép, tehát egy újabb félrevezetés, csúsztatásnak lehetünk tanúi.
Most térjünk rá az egyetlen hivatalos és bármikor megtekinthető alapítói levélre, melyet a marosvásárhelyi Állami Levéltárban Őriznek. E dokumentumból megtudjuk, hogy az akkori Bánffy Pál által birtokolt területre (mely birtok nagy részét a Bánffy család 1228-tól 1948-ig birtokolt), Petrichevich Horváth Kozma vécsi várkapitány egy települést létesített Taplócza néven, melyre három Moldáv családot telepített be erdőirtás végett. E három család – az Antal, a Stoian és a Zburcea - körülbelül 15 lelket tehetett ki.
Ki is volt Petrichevich Horváth Kozma? Amint már neve is rámutat horvát származású volt, elődjei még használták a Radóczi előnevet is, itt a Horvát országban, a régi Modrus-Fiumé vármegyében levő Radocaj községre kell gondolnunk, ahonnan származnak az őseik, akik még mielőtt magyar honba telepedtek volna le, Raduchi (vagy Miketynchi) Petrityevith családnevet viseltek. P.H. Miklós följegyzései szerint a család Báthory István idejében érkezett Magyarországra. P. H. Kozma apja Radochi (Radóczi) Petrichevich Horváth Miklós (1500-1584) volt. Petrichevich Horváth Kozma 1523-ban született Zarándon, idővel a Mezőségen, Komlódon telepedett le feleségével dézsi Petki Borbálával. Valamivel több, mint harminc évesen Marosvécsre kerül várkapitánynak. 1567-ben barátja, Bánffy Páll (1524-1590), birtokára 3 Moldvai családot, telepit be erdőirtás végett. P.H. Kozma e településnek a Taplócza nevet adta, mely név szláv szó és hévízet jelent. 1660 körül a település nevét Topliczára kellet változtatni, mert sok alkalommal összetévesztették településünket Csík Taplóczával. Petrichevich, 1570 körül fogarasi várnagy lesz, majd kapitánya. Fogaras vár főkapitányi tisztséget 1573 és 1588 között töltötte be, majd Zaránd főispánja, Károly-fehérvár, vagyis a mai Gyulafehérvár provisora. 1588-tól gyulafehérvári udvari bíró, országgyűlési képviselő. Négy gyermeke volt.
A mai Maroshévíz alapítója 1590. ápr.28-án hunyt el Komlódon és a helyi ev. Református templomba van eltemetve, ide lett temetve felesége is, aki 1595. febr. 7-én hunyt el. Az évek, évszázadok során a család bárói rangra emelkedett és birtokaik elterjedtek az egész történelmi Magyarország területén, Erdélyben Gyulafehérvár környékén, Nagyvárad környékén, Szatmár, Maros, Kovászna, Beszterce, Kolozs megyékben voltak birtokaik, falvaik. A fent említett helyeken kúriáik, épületeik is voltak. A családnak jelenleg is élnek leszármazottjai.