Kiránduláson vettünk részt a Maroshévízi Református Egyházközség szervezésében július 2-án és 3-án; az útirány Észak-Erdély és Máramaros volt.

Első állomás a dési református templomnál volt, ami egy építészeti, művészeti csoda. 1453-ban kezdték el építeni, és Szent István tiszteletére szentelték fel. Csúcsíves részleteivel a magyar gótika remekműve. A történelem többször is megtépázta: rombolta tatár, török, többször leégett, szenvedett a vallásháborúk alatt, de áll! A 71 méter magas karcsú tornyával uralja a vidéket. Felújjítása után egykori szépségében tündököl, közel 2000 református ember lelki menedéke. Idősebb testvére a kolozsvári Farkas-utcai templomnak.

Nagybánya, István-torony: a középkori Nagy Lajops korabeli plébániatemplom fennmaradt tornya. Egyes részletei alapján képet alkothatunk az egykori pompás templomról. A torony falába egy Roland-dombormű van befalazva, mely a város pallosjogának jelképe. Aljában kis kőtár őrzi az összegyűjtött faragványokat, magányosan hirdeti a mai kornak a történelmi múlt nagyságát, 40 méter magas.

Koltó: Teleki-kastély, múzeum, kastélypark. A falu Máramaros megye 2960 lelket számláló magyar település a Lápos-folyó mentén. 1405-ből való az első írásos bejegyzés róla. Azóta több tulajdonosa volt a falunak: uralták a máramarosi Vajdák, a Drágffyak, tartozott a Kővár vidékhez, később Szatmár-Doboka vármegye rész lett. Széki Teleki Mihály kapta fejedelmi donációként és a család birtoka volt 1936-ig. Teleki Mihály és Veér Judit 13 gyermeke indította el a nemzettség terebélyes családfáját. Ez a család háromszáz éven át jelentős szerepet játszott a magyar közéletben. Az újjonnan felépített kastélyt gr. Teleki János építtette, a család vadászatok idején használta. Leghíresebb gazdája Teleki Sándor volt, a „koltói vad gróf”, kinek a neve és regényes élete a történelem, irodalom, zene berkeiben közismert.

Koltót mégis Petőfi látogatásai tették a magyar irodalom nevezetes helyévé. A forradalmár költő barátságot kötött a „vad gróffal”, aki átengedte a kastélyt a költőnek a mézeshetek idejére. Szendrey Júliával hat hetet töltöttek itt 1847-ben, a kertben lévő somfa melletti kőasztalon született a Szeptember végén című szerelmi elégia is.

A kastély őrzi Teleki gróf történelmi relikviáit, a hagyományörző közösség egy Petőfi emlékszobát  hozott létre. Itt is megérint a hely szelleme, a kerti szobor is azt a pillanatot idézi, amikor Júlia férjéhez hajolva a vers kéziratát olvassa.

Délután a közösségi házban, Máthé Róbert lelkipásztor-pszichológus előadását hallgathattuk, melynek fő üzenete arra szólított fel, hogy gyűjtsük és őrizzük a szép élményeket, mert ezeket felidézve erősíthetik a lelkünket.

Másnap istentisztelet, és irány északra, Szaploncára, a Vidám temetőbe. Közel 800 jellegzetes szaploncai kékben pompázó fejfa vidám rigmusokkal, a naív költészet nyelvén búcsúztatja az elhunytakat. 1935 óta híres mesterek – Stan Ioan Pătraș, Dumitru Pop-Tincu – faragták, festették a fejfákat, számukra díszhelyet szántak a temetőben. Egyedi ötleteiknek köszönhetően az Unesco védelme alá került a temető. Valahol a faluban működik egy festőműhely, kiállításokkal, napjainkban a folkloristák kutatási területévé vált a hely.

Az idő rövidsége miatt épp csak végigszaladtunk a máramarosszigeti börtön celláin a kommunizmus áldozatainak szenvedés-emlékeit láthattuk itt.

Barcánfalva: az évszázados fatemplomok, kolstorépületek, Máramaros ortodox templomjainak legszebbjei egyhelyen. Szépségük leírhatatlan, látni kell! Olyan érzése támad itt az embernek, hogy Isten tenyerében van. Maga a táj is különlegesen szép, lomberdőkkel borított hegyek, Iza-part, Tisza-vidék, egyszóval ezekért érdemes odamenni. Kedves, barátságos emberek fogadtak, mindenkinek ajánlom.

Kirándulótársaim nevében megköszönöm a Bethlen Gábor Alapkezelőnek Zrt.-nek a támogatást, Madaras tiszteletes úrnak a szervező munkát, figyelmet. Így jöhetett létre ez a kirándulás, amely nemcsak egyszerű, de maradandó élményt jelentett számunkra.

Ballai Erzsébet

-résztvevő-