Az Oláh Toplicza-i református leányegyház és ennek gödemesterházi, palotailvai filiái, valamint a borszéki szórványa melyek kezdetben a magyarói, míg később a disznajói református egyházhoz tartoztak, 1892-ben Szász Domokos akkori püspök úr idejében lett anyásítva. A jelenlegi templomot 1895-ben építették a Bánffy család által ajándékozott 142,8 négyzetméteres telekre. E telek egészen a Toplicza patakig nyúlt, de az 1948-as kommunista államosításkor e telket elkobozták, és évek során házakat építettek rá. A templom építése a magyarrégeni Éltető Albertnek és feleségének, a maroshévízi születésű Urmánczy Jankának köszönhető, akik miután eladták a Csobotányi erdőjük egy részét 3600 ft.-ért, e összeget a templom építésére használták fel.
A templom 117 négyzetméteren terül el, kőből és téglából lett építve, 13 méter hosszú, 9 méter széles, magassága 7 méter, míg a torony magassága 27 méter. Ekkor a topliczai közlelkészséghez tartozott a gödemesterházi, palotailvai, borszéki szórványok valamint a ratosnyai-jódi filia is. Ez utóbbi kettőt a nagy távolság miatt később a magyarói egyházhoz csatolták. A topliczai egyház első kurátora Walter Mihály földbirtokos volt, majd őt követte Zöld Lajos szűcsmester, aki az 1848-as szabadságharc után költözött településünkre Hajdúszoboszlóról és 1915-ben hunyt el 78 éves korában.
A templom felépítését követően az egyházközség több földbirtokot is kapott ajándékba az Éltető-Urmánczy családtól, a Bánffy, a Kemény, a Walter családoktól. Sajnos ezek egy részét 1921-ben, míg a másik részét 1948-ban az állam elvette. E területekről kiadott dokumentumokat 1950 júniusában más egyházi iratokkal együtt az akkori kommunista hatalom elvette, így mai napig sem kerültek ezek vissza az egyház tulajdonába. Az említett elkobozáskor elvitték az irattárat is, melyek az 1874-1893 valamint az ezt követő évek anyakönyvi nyilvántartását egészen 1950-ig.
Egy 1921. évi jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy 1905-ben az egyház bérbe adta a "papi kert" egy részét a Smilovits Zélig és Társa cégnek, ahova a cég egy hangszergyárat létesített. Egy gyár 1916-ig működött, ekkor a Smilovits cég lemondott erről a helyi Marosvölgyi Fakitermelõ R.T. részére. A jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a bérelt terület 1 hold volt és évi 500 koronáért bérelték. Az 1921. szept. 24-i jegyzőkönyv szerint e telket a gyár akkori igazgatója Stromf József továbbra is szándékozta bérelni, így a terület használati jogáért az alábbiakban ajánlotta fel: 150000 lejig terjedő tűzbiztosítást, a 60 méter hosszú papi kert karbantartása, a pap részére szükséges ingyenes tűzifa szolgáltatása, a papi-lak ingyenes villanyáram szolgáltatása, a bérleti összegnek évi 4000 lejre való felemelése.
Időközben kitört az első világháború és a vele járó szenvedések. Ez egy szomorú fejezet a hévízi református egyház történetében, amikor az akkori első román betöréskor még a templom, 1896-ban öntött harangját is elvitték a román katonák.
1930-ban a templom kerítését kicserélték, mely kerítés a Bánffy kórház, Dósa István és Pomerán Áron házai mellett volt. Az új kertlécre a deszkaanyagot Spitzer Sándor a helyi Zenta-Rosskány gyár igazgatója adományozta, míg a munkálatokat Molnár Ferenc építész és felesége végezték el. 1928-ban felszámolták a helyi Marosvölgyi Nép Bankot és odaveszett az egyházközség 2700 lejes betétje is, amit a Lámm testvérek, bank tulajdonosok, jóvoltából 1932-ben visszakaptak. Így 2267 lejt kaptak, míg a fennlevő különbséget faanyagban tették jóvá. 1931-ben az egyháznak Bélborban 30 hold erdeje volt. 1934-ben újabb javításokat végeznek a templomon. Egy év múltán az egyházközség nyilvántartása 10 hold fenyőerdőről tesz említést, mely a csíki-magánjavakból van. 1941-et írtak, amikor első alkalommal kérelmezték egy református felekezeti iskola létesítését. Két év elteltével sem valósult meg a helyi református felekezeti iskola, ezért újból kérelmezik a Kultur miniszter úrtól ezen óhaj orvoslását. Ezt aképp indokolták, hogy 1943-ban 86 református vallású tanköteles gyermek van, ezek közül 58 diák a magyar állami iskolába jár, míg itt a katolikusok száma csupán 32 tanuló, ugyanakkor a helyi római katolikus felekezeti iskolába 28 református tanul. Sajnos mindez nem valósulhatott meg, hisz az 1944. szeptemberi fordulat után minden törekvés kudarcot mondott az akkori hatalom előtt. Közben 1944. szeptember 18-án orosz repülők elkezdték bombázni Maroshévízt. Ez alkalommal súlyosan megsérült a templom is, tornya ledőlt, harangja a tűz martaléka lett. Az 1944-49-es időszakban az egyház a római katolikus felekezeti iskolában tartotta az Isten tiszteleteket és a gyűléseket. A templom felépítése a püspökség, a helyi és környékbeli hívek adományaiból készült el 1949 őszére. Sajnos a tornya már nem lett az a régi szép torony, sőt a tetején levő kakast, amely mindig szélirányba fordult, nem sikerült megjavítani, így oda lett hegesztve. Ugyanakkor Molnár Ferenc építész két millió lejt adott kölcsön kamatmentesen, a templom újjá építésére. 1948-ban államosítás néven az egyháztól több területet elvesznek, köztük a templom melletti területet is, amit 1890 körül adományozott a Bánffy család mely terület a Vájla patakig nyúlt.
1954-ben újból harangja van a templomnak, amelyet 15500 lejért vásároltak meg egy bukaresti öntődéből, súlya 220 kg. Ugyanez évben kijavítják a templom külsejét és belsejét. Ekkor a maroshévízi egyházhoz 11 szórvány tartozott: Gödemesterháza, Galócás, Várhegy, Salamás, Hódos, Borszék, Tölgyes, Recefalva, Hágótő, Holló és Bélbor. 1957-től kezdődően Recefalván, Hágótőn, Hollón és Bélborban nincsenek református vallásúak, így megszűnnek szórványként létezni. Egy 1973-as felmérés szerint az egyháznak 7822 négyzetméter összterülete van.
Az egyház 1990 után testvéri kapcsolatba került a hollandiai Hengelo, Goirle és Brandvig települések református egyházközségeivel. E kapcsolatnak nem csak a hévízi egyház örvendhet, hanem más felekezetek és a város is, hisz az évente küldött adományok eljutnak a rászorulóknak, a helyi kórházhoz, az iskolákhoz és a gyermekotthonhoz is. E kapcsolat egy igazi nemes megvalósításaként lehet elkönyvelni, a Balla Árpád által indítványozott, 2002 augusztusa és 2003 novembere között épített "Szeretet konyha" beindítását. Itt ha eleinte 15-ön étkeztek nap, mint nap a kiadós ételből, jelenleg 35 református, római katolikus és ortodox örvendhet a mindennapi ételnek. E konyha fenntartását és anyagi költségeinek nagy részét a holland fél vállalta magára.