Maroshévíz a Maros felső folyásánál elterülő magas fekvésű gyergyói medencében található, Hargita megye északi csücskénél, 650 m átlagos tengerszint feletti magasságon 25° 33' keleti hosszúsági és 46° 35' északi szélességi fokok között. A város a görgényi, Kelemen és a gyergyói havasok között terül el. Városunkhoz legközelebbi városok: Borszék 26 km, Gyergyószentmiklós 38 km, Szászrégen 69 km.
A települést 1567-ben Petrichevitch Horváth Kozma vécsi várnagy alapította, a Bánffy Pál által birtokolt területre, három moldvai családot telepített le és e településnek a Taplócza nevet adta. Településünk neve az évszázadokon keresztül több névváltozást viselt: Taplócza, Toplicza, Gyergyó-Toplicza, 1861 február 3-tól Oláh-Toplicza, majd 1907 jan. 1-től Maroshévíz, míg 1918-tól Toplita Românã de a Maroshévíz elnevezést is több hivatalos iraton a román név mellett feltüntetik. Térségünk 1228-ig a Simon Bán birtoka volt majd ez évtől a Bánffyak kezére megy, akik a hatalmas kiterjedésű terület jelentős részét meg is tudják tartani 1945-ig. 1658-ban az akkori Gyergyó-Topliczát a moldvai csapatok Pintea vezetésével útjukban Ditró felé elpusztították. 1660 után a Bánffyak 391 fogarasi származású román jobbágy családot telepítenek Dédáról Topliczára. 1710 körül megindul a tutajozás a Maroson amely jelentős változásokat hoz a település fejlődésében. Az 1785 nov. 20-i József féle Európa első népszámlálásakor Topliczán 227 gazdaságot, 23 szabad és 231 jobbágycsaládot jegyeztek, ezek 22 földbirtokoshoz tartoztak.
A legtöbb családja Bornemissza János bárónak (52), Kemény Simon bárónak (30), és Teleki Mihály grófnak (18) volt. Most ugorjunk néhány évtizedet egészen az 1868-as évig, amikor nyolc "parraedium" tartozott Maroshévízhez, éspedig: Kelemenjel, Vérmező, Csobortyány, Monesteria, Vegány, Moglányest, Ploptyi és Mogyorós. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Válya akkor már a település része volt. Az első világháborúban véres harcok zajlottak le vidékünkön. Ennek emlékét őrzi a Szék-pataki román emlékmű, ahol 771 katonát temettek el, valamint a Zsákhegyi Magyar Hősök temetője ahova 450 katonát hantoltak el. Maroshévizt 1952-tõl várossá nyilvánították (majd 2002-től municípiummá - megj).
Más adatok 1658-ban épült a Mãnãstirea Doamnei (Nagyasszony templom); 1847-ben a Szt. Illés kolostor; 1867 szept. 22 és 1869 aug. 21 között épült a római katolikus templom egy 1780-ban épített fatemplom mellett; 1867-1903 között épült az ortodox templom; 1870-ben létesült a Rom. Kat. Felekezeti Iskola; 1895-ben épült a református templom; 1896-ban létesült a Vájlán a Magyar Állami Iskola; 1903-1907 között az Urmánczy kastély; 1928-29 között építik a Somos negyedi görög-katolikus templomot amely egy 1777-91 között épített és Szt. Miklos tiszteletére felszentelt fatemplom helyére építettek, melyet 1909-ban költöztettek el a közeli Galócásra.
Nevezetességek: Bánffy fürdő amelynek vize 27°C és 677,2 m tengerszít feletti magasságon van; Urmánczy fürdő amelyet 1870 körül vett meg az Urmánczy család a szárhegyi Lázár családtól. Vize 26°C és 653,8 m tengerszínt feletti magasságon található.
Maroshévíz híres szülöttjei: Dr. Urmánczy Nándor (1868-1940) aki 16 éven keresztül Országgyűlési képviselőként tevékenykedett, majd 1918-ban rövid időre Kormánybiztosnak nevezték ki. Az ereklyés országzászló megalapítója és örökös elnöke.
Dr. Miron Cristea (1868-1939): Románia első pátriárkája, míg 1938-39 között Románia miniszterelnöke.
Díszpolgárok: Dr. Farkas Albert, alispán, majd ispán, 1905. december 28-án avatták díszpolgárrá, Dr. Urmánczy Nándor, országgyűlési képviselő, 1940. november 5-én avatták díszpolgárrá, Dr. Miron Cristea, Románia első pátriárkája, miniszterelnök, 1991, Grigore Vieru, Moldáv író, 1996.
