A maroshévízi medence növény és állatvilága

     A növényvilág   A hévízi medencében és a környezõ hegyeken nagyon gazdag a növényvilág. A domborzat és az éghajlat függõleges tagoltsága miatt, a spontán növénytakaró is függõleges zonalitást mutat. Az ártéri területeken, patakok partján jellegzetes hidrofita növénytársulás él, amely nem tartozik a zonális növények közé.
     A táj jellegzetes növénytársulása az erdõség. Ebben az övben a fenyõerdõk uralkodnak. Kimutatható a fordított függõleges övezetesség, amit a hõmérsékleti inverzióval magyarázhatunk. 900 m magasságig tiszta lucfenyõerdõk nõnek. A medence felsõ határán vegyes erdõk jelennek meg ahol a fenyõfélék keverednek a bükkfával. Ezen a színten elég gyakori az erdei fenyõ is, amelyet a meredek, degradált, eroziómosta területeken mesterségesen is megtelepítettek, mivel igénytelen a talajjal szemben. A vegyes erdõk között ott találjuk a juharfát és az erdõszéleken a mogyoróbokrokat, a tiszafát, amely nagyon ritkán fordul elõ.
     Az erdõk aljnövényzete és cserjéi nagyon szegényesek, sok helyen teljesen hiányoznak. Az erdõk közötti tisztásokon és az irtásos területeken hamar elterjednek a cserjék, füvek, málnabokrok, mogyoróbokrok, szeder mivel itt több fényt kapnak.
     A medence legelõi és erdei kaszálói nagy területet borítanak. A medence alacsonyabb területein a rég kivágott erdõk helyén szántóföldek vannak, máshol viszont nagy kiterjedésü legelõk és kaszálók találhatóak.
     Ezeken a területeken nagyon csökkenti a legelõk és kaszálók minõségét a sok bokor és a köves terület, valamint a gyenge minõségü talaj.
     A növénytakaró   A növénytakaró a csapadékvizek lefolyásának szabályozásával, illetve a talaj védelmével fontos szerepet tölt be a vízgazdálkodásban.
     A növényzet, különösen heves záporok idején jelentékeny mértékben mérsékli a lefolyást. Tartós, csendes esõzéseknél a növényzet benedvesedése után a további csapadék már teljes egésszében lefolyik, sõt a páratér környezetben a párolgás is erõssen lecsökken; a lefolyás alakulását a növénytakaró már nem befolyásolja. Az esõvíz számottevõ része fennakad a növények levélfelületén (intercepció), onnan közvetlenül elpárolog és így nem vesz részt az árhnmok kialakításában.
     Fontos szerepet tölt be a növénytakaró a talaj védelmével és ezen keresztül a vízfolyások hordalékszállításának csokkentésében is. A növények felfogják az esõcseppek ütését, amelyek ennek következtében kevésbé rombolják a talajt. Növeli a növényzet a felület érdességét is, ezáltal fékezve a szél és a felszínen lefolyó víz munkáját, akadályozza a talaj elsodrását.
     Az állatvilág   Az erdõ jó feltételt biztosít az állatvilág elterjedéséhez, a sürü vízhálózat pedig a vízi állatok elterjedését segíti elõ.
     A Maroshévíz környéki erdõkben él a barna medve, farkas, kárpáti szarvas, õz, hiuz, nyest, róka. A madarak közül sajátos a siketfajd, fakopács.
     Vízi szárnyasok nagyon kis számban találhatóak, de mégis megemlíthetõek. Ilyenek a tõkeréce, pergôréce, gém félék, vízirigó. Ezek közül csak a vízirigó és a tõkeréce fészkel a helyi viszonyokban, a többi vízimadár csak átmenetileg (õsszel, tavasszal) található ezen a vidéken.

      Benedek Botond