Székelyföld leírása (részlet)

     Toplicza gyönyörüen fekszik a Toplicza folyónak (az oláhok egyszerüen Vályának nevezik, mi folyót jelent) Marossal való egyesülésénél; északra a Bánffi szõlõje nevü sziklacsùcs tornyosul fel, alább az Ilván átpillantó Kelemen havas égre meredõ csùcsai, keletre a Toplicza völgye és Székpatak melletti havasok. Szemben (nyugatra) a Fancsal, Bunyásza lánczolata és a kùpalaku Magura büszkélkedik.      Toplicza fõ kikötõhelye a Marosnak, központja a tutajkereskedésnek, minek feltudandó, hogy a kezdetben jelentéktelen kis falu ma 5000 lakost számlál (ezen lélekszámba bele van véve a Topliczahoz tartozó 8 praedium lakossága is. Ezen praediumok következõk: Kelemenjel, Moglanyest, Vérmezõ, Vegány, Csobortány, Ploptyi, Monasteria és Magyaros), több bolttal, csinos magán- és álladalmi házakkal körülvett piacza egészen városias szinezetü. Azonban mielõtt leírásomban tovább haladnék, fel kell említenem azt, hogy Toplicza törvényhatóságilag jelenleg nem Gyergyóhoz, hanem Torda vármegyéhez tartozik, ezen az egész országot átkaroló vármegyének keleti végpontját képezvén. Azonbam ily oktalan beosztást csak késõbb nyert, mert, hogy az régen Gyergyóhoz tartozott, azt földrajzi fekvése mellett "Gyergyó" elõneve is bizonyítja, mert az újabb idõben használni kezdett "Oláh-Toplicza" elnevezés teljesen újabb találmány, régebbi térképek és okmányokban mindenütt "Gyergyó-Toplicza" néven találjuk fel. Azonban Gyergyótól való elszakadásának idõszakára vonatkozó biztos adataink nincsenek, ugy látszik, hogy azt a bebiró földesurak hatalmaskodása szakitá el a Székelyföldtõl, a mint alább felfejtendem.
     Hogy a központtól, de még a felsõ kerülettõl is ily távol esõ s egészen elrekesztett (mert Topliczán tùl az ujabb idõkig nem volt út) helységnek igazgatása mily nagy bajjal történhetik, azt mindenki gondolhatja; hogy ily beosztás az itteni birtokosoknak, s föleg a kereskedésnek mily nagy hátrányára van, azt érzékenyen panaszolják az itteniek. E baj orvoslása végett Gyergyóhoz is csatoltatott volt 1848-ban, a Bezirk-korban is oda tartozott, most azonban a provisorium ujból visszakebelezte Torda vármegyéhez, s itt, hol a kereskedés gyors ellátásokat, a vagyon biztosítást igényelne, a legnagyobb rendetlenség és fejetlenség uralkodik. Azért az országnak már ugy is soká el nem odázható czélszerübb felosztásakor Toplicza kétségtelenül vissza lesz adva Gyergyónak...
     Toplicza lakossága nagyrészt oláh, szép erõteljes nép, minõt a tiszta havasi lég s munkás tevékeny élet szokott nevelni; a topliczai népviselet igen festõi, fõként a nõk ünnepi öltözete nagyon szép...
Maroshévízi oláh népviselet

     Itt szintén nem katrinczát, hanem a test körül festõi redõzetekbe bonyolított fotát (mi mindig sokszinüleg kihimzett szõrkelme) viselnek, erre felül czifrán kihimzett térdig érõ, bõ lebbentyükkel ellátott fehér irhabundát öltenek; de a bunda alatt még 2-3 egymásra öltött külömbözõ hosszuságu (ugy hogy mindenik lássék) szintén irha, néha posztó-mellény is jön, tulipános és rózsás himzéssel elárasztva, mindenkinek vagyoni állásához mérten, mert gazdagabb, annál több mellényt ölthet fel. A mellény hévmérõje itt a gazdagságnak: három mellényes lányt venni nõül nagy dicsõség; különben ez a ruhaaristocratia keletrõl veszi eredetét, hol az a régi törökök, örmények, sõt görögöknél is megvan. A menyecskék fejékül törökös, himzésekkel szegélyezett kendõt használnak, azt ösztönszerü mûízléssel s nõi kaczársággal tudják felilleszteni, szépen turbánszerüleg bonyolítani. A fiatal leányok hajadon fõvel járnak; csak eladó, vagyis férjre vágyó (társadalmi mûnyelv szerint auffirolt=bemutatott) leányok illesztenek csinált virágból készült pártát fejeikre; itt e szerint meg van határozva kinek lehet szépelegni, kinek nem. A hajadon fejü leány még a mulatságokban is szerényen hátra vonul, figyelembe sem vétetik, sõt a virágosok által le is nézetik, miért busongva epedez azon kor után, midõn õ is virágot illesztve fejére, kiléphetend a pályatérre. Persze, hogy piros csizma az öltözék kiegészítõ része, csak kár, hogy a mesterkélt piros színt arczukra is kenik, pedig itt a nélkül is a friss havasi lég rózsákat lehel az arczokra, de õk a gyenge rózsapírt nem itélik elég szépnek, s biborszínre mázolva rútitják el szép arczaikat. A férfiak czifrán himzett, térdig érõ bõ-hosszu inget viselnek, mely nincsen - miként egyébütt - tüszüvel a derékhoz szorítva, hanem togaszerüleg redõsülve csüng le, erre bõrköödmönt, fejükre széles karimáju kalapot vagy báránybõr-kucsmát illesztenek. A nõsülésre vágyó legények kalapjukra helyezett terjedelmes (csinált) virágbokrétával jelzik e szándékukat. Sokan csizma helyett a mindenesetre festõibb bocskort hordják, melyet a lábszáron dùs redõzetbe szedett harisnyára kötnek, bocskort viselnek a nõk is míves napokon, vagy midõn a havasra mennek.
     Toplicza területén meleg források is buzognak fel, oly ásványos vízek, melyekrõl a tudomány, de még a szenvedõk sem sokat tudnak, mert azok felemlítve is alig, annál kevésbé voltak észlelve, vagy vegyelemezve, pedig igen valószínü, hogy azokban az egészségnek megbecsülhetetlen kincseit rakta le a természet; minden esetre meleg gyógyforrásokban szegény honunkban az itteniek oly nagy horderõvel bírnak, hogy a figyelmesebb utánnézést megérdemelnék. Nem is voltak e források mindig ily elhanyagolt és feledett állapotban, sõt a nemzeti fejedelmek korszakában oly kiérdemlett hírben állottak, hogy Rákóczi György fejedelem 1638-ban maga is meglátogatta, legalább ily következtetést vonhatunk nevezett fejedelemnek 1638. jun. hó 10-én kiadott azon instructiojából, melyet a fogarasi várba indított Siklósi Mihálynak küldött, s melyet a gyergyói meleg fürdõkön (in Thermis Gyergyoiensibus) ír alá. Nem lévén pedig Gyergyóban más meleg forrás, sõt a borszéki akkortájt felfedezetlen lévén, más ásványos fürdõ sem, igen ésszerü ennélfogva azon következtetés, hogy Rákóczi fejedelem éppen itten a topliczai meleg forrásoknál idõzõtt.
     Jelenleg három forrás van úgy a hogy hasznosítva és fürdésre berendezve, ezekbõl kettõ a Maros jobb partján a Toplicza beszakadásán alól fakad fel, alig pár lépésre a Maros-medertõl. E források egyike a községé, másik a gr. Lázár-családé, mindkettõ deszka-medenczébe van fogva s vetkezõ szobákkal ellátva. Vízök tiszta, átlátszó, szagtalan, savanyos ízü. Hévmérsékük 22-25 R. fok, sõt az elsõ, fõleg ha a beszivárgó Maros vizét elzárnák, a 27 fokot is elérné. E források hévmérséke télben emelkedik, kigõzölgésük ez idõszakban oly nagy, hogy Toplicza környékét örökös gõzlepel táborozza körül.
     A leirtaknál jóval nevezetesebb és dùsabb azon harmadik meleg forrás, mely a Maros balparti magaslatán a Zápogya (a Zápogya szintén tekintélyes havasi folyó, mely a Toliczával csaknem átellenben balpartilag szakad a Marosba, hegyek közé messze felnyúló völgyében több deszkaszelõ fürészmalom van, melyeket a folyó hullámai müködtetnek) beszakadásán felül bámulatos vízbõséggel rohan ki a nagy terjedelmü mésztuff-sziklák lyukacsos rétegeibõl. Ezen forrás a Kolbász-család tulajdona, hévmérséklete ennek is 22-25 fok; ez szintén fürdõmedenczével és vetkezõ szobákkal van ellátva. Hol e források patakot alkotó kifolyása a Marosba lerohan, ott gyönyörü idomú mesztuff-sziklák emelkednek a Maros színvonalától 16 ölnyi függélyes magasságra. Ezen csudás alakzatu szirteket pedig e meleg forrásoknak vigan csergedezõ csermelykéje rakta le több ezredévek hosszú során, sõt azokat nem csak lerakta, hanem festõiességüket még fokozandó, középen át is metszette, mely által egy, a tordai hasadást kicsinyben utánzó, oly gyönyörü sziklarepedést állított elõ, melyet minden ide jövõnek méltó figyelmébe ajánlok. A kis csermely, mely ezen nagyszerü mûveletet végrehajtá, zuhatagban rohant alá a sziklaélekrõl, ily gyöngyellõ esésétõl azonban elfogta az embernek mindenbõl hasznot csikaró törekvése, mert a télben is fagymentes patak cseppjeit szûk csatornákba szorítva, a sziklák alján épített malom müködtetésére kényszeríté, s midõn ez által a patakot sziklaképzõmûveletétõl elfogta, egyszersmind a sziklarepedést is megfosztá zuhatag szépségeitõl...
     Topliczánál a Maros mentén kövült fákkal tömött újabb képzõdésü surlógör (Bimsstein) agregatok fordulnak elõ, melyet a folyamhordta homoknak réteges leülepedése csak vékonyan takar el. Schel összehasonlító római térképébe Rhunconium nevü római coloniát Gyergyó-Toplicza közelében feküdtnek állítja; hanem ezen, csak a szobában felállított, a helyszínen való észleletek által nem igazolt sejtelemnek mi alapja sincsen, mert Topliczán, de sõt vidékén is semminemü régi épitkezésnek nyomaira nem akadhatunk; már pedig a rómaiak oly nagyszerüleg építkeztek, hogy mindenütt, hol uradalmuk átvonult, nem csak látható, hanem nagyszerü maradványok tanuskodnak arról, oly maradványok, melyeket évezredek viharjai sem törölhettek el nyomtalanul a föld színérõl; s ekként ily maradványok teljes hiányában határozottan ki kell mondanom, hogy Schel állítása alaptalan; mert az akkortájt hihetõleg lakatlan Gyergyóba a római uralom soha be nem hatott. 1655-ben Topliczán, neje Alia Mária jussán, Kemény Simon bir. Késõbb e birtok a Bánffiak kezére megy, és sok felé oszlik el.
     Hogy Topliczát 1658-ban a moldovaiak feldulták, azt fennebb (Szárhegy leírásánál) említõk (ez idõben Toplicza környékén, nevezetesen ott, hol most a Vérmezõ nevü praedium van, vérengzõ csata folyt, hol a magukat hõsileg védõ topliczai székelyek elvérzettek, ennek emlékére kapta e hely Vérmezõ nevét), e község székely lakossága ez alkalommal pusztulhatott el; mert, hogy Toplicza régen is lakva volt, s hogy lakói, mint olyan havas közti szilaj vad nép, régi idõkben kissé tolvajkodtak és orgazdálkodtak, azt az 1626-ik évi országgyülés végzéseinek 15. czikkelyébõl láthatjuk, melynek értelmében az ország rendei csak oly feltétel alatt engedték a falu helybenmaradását, ha minden tolvajlás, lopás s orgazdaságtól tartózkodnak, és ha a területükön levõ gonosztevõket, orvokat elfogva, ispány kezébe adják. Ha pedig oly nagy számmal lennének, hogy velük nem birnának, rögtön hírt adjanak, de az alatt másuvá ne igazítsák; ha ez ellen cselekednének, a falu onnét elpusztíttassék, s lakói megbüntettessenek. Az õsöknek törvényüldözte vétke egy kissé kihatott az utódokra is mert a magánvagyon tisztelete most sincsen oly mérvben meg, miként az óhajtandó lenne.
     Topliczán a régész nem sok eredménnyel kutat; mindazonáltal mégis van Topliczától keletre egy Monasteria nevü bércz (hol ily nevü praedium fekszik), melynek ormát kápolna koronázza, hol a katholikusok Szt. Péter-Pál napján búcsut szoktak tartani (Topliczán a birtokosok, hivatalnokok, kereskedõk, sõt a munkások közt is van pár százra menõ székely, ezek katholikusok lévén, most van épülõben egy templom, mely remélhetõleg önálló egyházközösség alakitását fogja maga után vonni, igen ohajtandó, hogy a templom mellõl az iskola se legyen kifeledve, mire mindenütt, de fõleg itt igen nagy szükség van). E kápolna ugyan újabb épület, hanem környékén régibb épület-nyomok is mutatkoznak, melyrõl a hagyomány azt tartja, hogy azok egy e helyen feküdt kolostornak maradványai, mely kolostort gazdag grófnõ épített, emlékére annak, hogy Mihály Vajda vérengzõ korában e helyen elrejtõzködvén, az biztos menhelyet nyújtott számára. Valószínübb azonban a hely elnevezése által is némileg igazolt azon feltevés, hogy a hazánkban nagy számmal létezett kaluger monasztériák egyike feküdt ottan, mely monasztériákat Mária Terézia uralma alatt, ezen uralkodónak vérengzés és rombolásban kedvét találó erdélyi kormányzója Bukow, nagyrészt felgyújtva széthányatott.
     Topliczának nagyon kevés müvelhetõ fõldje, de annál több erdõsége van, ugy hogy 75,000 holdra terjednek fenyves erdõségei; ez és a szomszédos gyergyói faluknak haszonbérbe kivett nem kisebb terjedelmü végtelen rengetegjei táplálják az itten folytatott nagyszerü fakereskedést, mely oly mérvü, hogy évenkint 16,000 negyed tutajon közel két millió deszkát, pár millió zsindelyt, s nagy mennyiségü épületfát szállítanak le a Maroson. Ezen roppant készletnek a havasról való lehozatala, annak vízen való továbbszállítása annyi kezet foglalkoztat, hogy bár Gyergyó népességének nagy része itten napszámoskodik, az utóbbi idõkben mégis kénytelenek voltak fakezelésben jártas néhány száz déltiroli olaszt idetelepíteni (az olaszoktól hamar eltanulta a székely a fának czézerübb kezelését, minek következtében rövid idõn belül annyira kiszorította az olaszokat, hogy néhány honosult család kivételével, nagy részük visszaköltözött hazájába).
     Hogy a Maroson, ha nem is ily nagymérvü, de kissebb terjedelmü tutajozás folyt, azt az 1714-beli 19 Diaetalis Art. mutatja, hol meghatároztatik, hogy minden molnár csak egy poltùrát vehessen egy tutaj után. Azonban ez kezdetleges és kisszerü lehetett, nagyobb mérvüvé néhány évtizeddel ezelõtt fejlõdött, midõn a gyergyói örmények, szász-régeni szászok, s más tõkepénzesek társulatilag kezdték kezelni, mely társulat "Vermes és társai" név alatt nagy befektetési tõkével rendelkezvén, több évtízeden át roppant nyereménnyel s csaknem teljes egyedárusággal dolgozott, mert az apróbb tutajépítõk is kénytelenek voltak a társulatnak olcsó árba átengedni áruczikkeiket, miután a versenyt kiállani képtelenek voltak. A társulat ezen egyedárussága csak akkor szünt meg, a fakereskedés és tutajozás valójában nagyszerüvé csak akkor lett, midõn az ötvenes években gr. Lázár Mór Biedermann bécsi bankárral szövetkezve, azt a legnagyobb eréllyel s roppant nagyszerüséggel kezdette kezelni (fájdalom, csak kezeltette, mert néhány szerencsétlen év 1865-ben megbuktatta ezen nagyszerü vállalatot a haza és fõként Gyergyó nagy kárára). Azonban még sok itt a teendõ, a többek közt legsürgösebb lenne a Maros medrének kitisztítása, azon medrében rejtõzködõ sziklák eltávolítása által, melyek a tutajozást nemcsak bajossá, hanem veszélyessé is teszik. A Maroson csak tavasszal hóolvadáskor és néha õsszel lehet szállítani a tutajokat, ekkor a most parton heverõ tutajok mind mozgósíttatnak, mindenikre rászáll két izmos székely, hogy azt Malom-falváig (hol négy negyedbõl egy tutaj köttetik) leusztassa; de mielõtt elindulnának, imátkoznak s érzékeny bucsut vesznek partonálló családjuktól, kedveseiktõl, mint tengerre szálló tengerész, ki nem tudja, ha valaha viszont látandja-e szülõföldét, kedves övéit, ki nem tudja, ha vajjon az Oceán hullámaiban nem találand-e feledett sírt? Pedig itt e folyó nyugalmas keblén nincsen hajókat morzsoló vihar, nincsenek vizheggyé alakuló hullámok, itt nem dühöng a szánalmat s könyört nem ismerõ orkán, s mégis a hajókázás éppen oly életveszéllyel jár, mint a tengeren, s a távozó tutajos nem tudja, ha valaha viszontlátandja-e szülõföldjének szép bérczeit; azért Istenhez fohászkodva teszi elsõ evezõcsapást, a parton levõ kedvesek térdre hullva könyörögnek az ég urához megtartásáért; õ ovatosan evez el a Maros vészes sziklái között, melyek a viz alatt látatlanul elfedve meredeznek fel, néha fennakad egy tutaj, a sebes ártól ragadott többi tutaj arra ráfut, utána a többi, azok ott feltornyosulnak, egymásra sodortatnak s Isten legyen irgalmas a rajta levõknek, mert ha hirtelen vizbe nem vetik magukat, szétzúzatnak, elmorzsoltatnak az egymáshoz ütõdõ, az egymásra csapódó tutajok által, miért nincsen év, hogy több emberélet ne essék áldozatul, pedig e sziklákat sekély vízálláskor néhány mázsa lõporral mind szét lehetne hányatni, mi által a tutajozás és annyi emberélet lenne biztosítva. Ezt pedig - mivel nálunk máshonnan segélyt várni nem lehet - a társulatoknak kellene közös erõvel megtenni, mely szabályozás a csak 5 mfd hosszu topliczai szorosban (mert azon túl, a gátakat kivéve, biztos a tutajozás) nem is kerülne oly sokba, hogy meg ne gyõzhetnék; azért mi, kik minden áldozatul esett emberéletet fájlalunk, felszólalni kötelességünknek tartjuk az emberiség nevében. Bárcsak gyenge szavunk utat találhatna azok szivéhez, kik itt a tényezõk, s kik némileg felelõsek Isten elõtt minden eltiport életért (gr. Lázár tett is ily munkálatokat; legjobb lenne a Maros kitisztítását egy társulatnak átadni bizonyos határozott ideig minden tutajtól fizetendõ vámért). Csak kezdeményezni kell, mert a nép már önbiztonsága érdekébõl is örömest járuland a medertakaritás kivánatos munkájához.
     Ha a Marosszabályozás és tisztítás érdekében mitsem tettek az itteni egymással versenyzõ társulatok, annál nagyobb tevékenységet és leleményességet fejtettek ki a faszállítás könnyítésére. E valójában nagyszerü munkálatok megtekintésre érdemesek, az azok ismertetésére szánt lap bizonnyal nem leend figyelemre érdemtelen. Mely szemlélõdõ kirándulásunkat érdekesebbé teendõk, a Kelemen havasára való kirándulással határoztuk egybecsatolni.
     Szives vendégszeretõ házigazdánk, Urmánczi úr, a legnagyobb szívességgel ajánlkozott vezetõnkül; élelmi szerekkel jól felpakolt szekerén indultunk fel a keletirányu Toplicza völgyén. A Marosnak nagyságával biró jelentékeny folyó partján messze nyúlik fel az egymást érõ fürészmalmok miatt zajos nagy falu. A folyam széles, nagy szikladarabokkal behordott medrében, a partokon, sõt fennebb a völgyben is minden kis parány helyet kész tutajok foglalnak el, melyek a viz nõttére várakoznak, hogy utra kelhessenek. A miért az ekként kigerendázott völgynek igen sajátságos tekintete van; gyakran megtörténik, hogy a sebes folyó megboszankodik ezeknek a sok lomhán nyugvó tutajoknak partjain való ámolygásán, egy szép éjjel fellegszakadással szövetkezve, megárad, s a tutajkészleteket mind elusztatja, sõt a Maros medrébe sodorva ott összetöri, összetorlaszolja, mikor aztán a tutajtulajdonosok csak romtöredékeit halászhatják ki (minden fa bélyegezve lévén, errõl ráismernek). Egy ily áradás néha százezrekre menõ károkat szokott okozni.
     A falun felül álladalmi mûfürész van, hol sóhajókhoz való 12 öles deszkákat metszenek. Fennebb gr. Lázárnak két igen czélszerü szerkezetü mûfürésze pompálkodik; végre ott, hol a beszakadó Hurdogásnál az eddig keletirányu Toplicza völgye északi irányt vesz, egy zárgátakkal ellátott nagy vizmedencze van, melynek öblében a tönkök felfogatnak s vagy tutajjá szegeztetnek, vagy a fûrészekhez szállítva (szintén vizen) deszkává metszetnek. A medenczébe pedig akként érkeznek a tönkök, hogy a Toplicza víze egy szûk, mély, gerendákkal béllelt csatornába van összeszorítva; e csatorna 3000 öl hosszú s más mellékcsatornákkal van egybekötve. Oly oldalakon, hol víz nincsen, eregetõk vannak, ezen eregetõk gerendákból összeszegezett száraz csatornák, melyekbe fenn a hegytetõn levágott tönköt belehelyezik, az aztán magától lesiklik a völgybe, ott ismét önsulyánál fogva beleugrik a vízcsatornába s szépen leuszik az említett vízmedenczébe.
     Másik ilyen catornája gr. Lázárnak a Kelemen patakán van, mely 5000 öl hosszú. Hol a fennebbi csatorna megszünik, ott van gr. Lázárnak egy sziklára fektetett csinos svájczi háza, mely e regényes vadonban igen meglepõ jelenség. De itt meg is szünik az õ birodalma, azon felül a "Vermes és társainak" országa kezdõdik. Ott vannak egymást érõ fürészmalmaik, roppant deszkahalmazokkal, ott van ez erdõnek legcsudásabb találmánya, az önmagától menõ vasút. De lássuk hát ezt a csudás jármüvet közelebbrõl.
     A Felsõ-Hurdogásnál - hova értünk - a Toplicza megszünik, azaz hogy tulajdonképpen csak neve tünik el, mert az itt összefolyó Hurdogás és Vajvodász patakoknak és azok messze felnyuló völgyületeinek mi köze sincsen a Topliczával, valamint az ezek összefolyásánál kekeltkezõ Toplicza teljesen ignorálja a neki lételt adott két fennebi szülõfolyót, ugy ezek is fenneb az õ uralmok terérõl teljesen kiszorítják Topliczának még csak névemlékét is. Az észak-keletirányu Hurdogás völgyén megy fel a gerendasineken futó, 4000 öl hosszú vasút, oly vasút, melyhez se gõz, se lóerõ nem kell, mert az út lejtõsleg lévén csinálva, az egészen vasuti kocsik alakjára készült szekerek, mindenik tiz nagy tönkkel terhelten, fenn megindíttatik (mindeniken egy kormányos van, ki kormányozza s leszorító kerékkötõvel a fordulésoknál szabályozza, lassítja) s azok önsúlyok által nyomatva, oly gyorsan rohannak, hogy az ember szédül bele.
     Mi is tettünk ezen sajátságos mozdonyon egy leutazást, mely a vadregényes völgyön, a mellettünk elrepülö fenyvesek és sziklák közöttnagyon mulattató volt; a 4000 öl hosszú vonalt egy negyed óra alatt tettük meg. Az üres szekerek felhuzása lovak által történik. Hanem hát a vasút a gr. Lázár birodalma szélén megszünik, s onnan a továbbszállítás meredek oldalakon kivonuló utakon csak télben történhetik, pedig hát mily könnyen lehetne azt a Lázár csatornáin tovább szállítani; de ezt, bár a csatornahasználatért nagy összegeket igértek, az egymásnak ártani akaró, egymásra irigykedõ, egymást megbuktatni ohajtók versenye nem engedi meg; persze útat is könnyen lehetne a Toplicza völgyén levezetni, van is ott Lázár és társának igen jó útja, de ezt használni, vagy az õ terrenumán más utat csinálni Vermes és társának nem engedik meg.
     Ebbõl az tetszik ki, hogy itt szükséges lenne egy jogszabályzó kereskedelmi törvény, mert a jóban versenyezni helyes, de egymás rontására s akadályozására törni nem helyes, mert bárhol is közlekedõ vonalon utat engedni mindenki tartozik. Legfelebb csak igazságos kárpótlást követelhet érte, de mint minden rosznak, ugy ennek is megvan némi kis jó oldala, mert ezen egymással való verseny létesité azon olcsó szállítási módokat, azon csatornákat és vasútat, mely inkább csak faútnak nevezhetõ, és egy még nagyszerü szállítószerkezetét Vermeséknek, mely az Ilva patakon van. Itt sziklába vésett roppant zárgát van, melybe a kis patakon levezetett 5000 tönk gyüjtetik össze; ekkor a zsilipek felnyittatnak, mikor a hatalmas vízerõ egyszerre lesodorja azt a roppant mennyiségû tönköt a Maros völgyébe.
     Mindezek bámulatos mûvei az emberi leleményességnek, s csudás nagyságát mutatják a combinált emberi és elemi erõknek.

Orbán Balázs, 1868