A szomorú fûz története

     A következõkben egy érdekes, de valós történetet szeretnék leírni, amely a helyi lakosok (idõsek, akik még emlékeznek) tudatába úgy vésõdött be, mint az utolsó párbaj, de nyugodtan mondhatjuk ugy is, hogy Maroshévíz Rómeó és Júlia története.
     A temetõ B parcellájában találunk egy 2 méter magas fehér márvány síremléket, melyen embernagyságban egy menyasszony látható, hosszú ruhában, rózsát tartva bal kezében. Tekintete szomorú, a föld felé néz. A nõ jobbján egy huszár ruhás férfi alakja látható. A dombormû alatt ezt olvashatjuk: "Giacomuzzi Virgil, meghalt 1908 július 19-én életének 25-ik évében". E sírhantról kering egy monda.
     Giacomuzzi Virgil helyi földbirtokos tisztnek volt egy gyönyörü szép jegyese, csakhogy a hölgy kezére pályázott egy másik helyi úriember is akit a fiatal lány állandóan elutasított. Egy napon a jegyesek a Bánffy fürdõtelepen sétáltak, amikor összetalálkoztak a második udvarlóval. Heves szócsata alakult ki, melynek vége egy párbajra való kihívás lett. A párbajt az akkori község szélén az Urmánczy család vadászkastélya mellett tartották meg 1908 júl. 19-én, vasárnap a déli órákban.
     A kíváncsiak sokasága már a reggeli órákban a helyszínre sietett, gyalog, szekéren, vagy az ott elhaladó iparvasúton. A bírák megérkeztével elkezdõdött a párbaj elõkészítése. A pisztolyt választották, majd háttal egymásnak számoltá:k a párbajozók tíz lépését, csakhogy Giacomuzzi ellenfele hamarabb megfordult és lelõtte ezt, aki azonnal meghalt. Giacomuzzi jegyese a temetést követõ napon szerelmese sírjára egy szomorúfûzfát ültetett, majd református lévén egy ilyen fát ültetett a református templom elé is. Ezek után még aznap öngyilkos lett. Mindezt látva a "gyõztes" fél pisztolyával fõbe lõtte magát.
     Hát ez lenne a hévízi Rómeó és Júlia legendája. Sajnos a menyasszony neve mára ismeretlen lett. De az utókor számára maradt a síremlék és a menyasszony által ültetett szomorúfûzfák, melyek az évek során ikerként nõttek. Ha egyiket villámcsapás érte, a másik sem úszta meg. A temetõben levõ fát 2000-ben ki kellett vágni, hisz a dõlés fenyegette, a körülötte levõ sírok épségét. Mára helyébe egy új fa kezdett nõni. A református templom elõtti fát, amely egyben fõterünk egyik szimbóluma is volt, 2003 nagycsütörtökén vágták ki a Polgármesteri Hivatal alkalmazottjai. Némelyek szerint ezt is kidõlés fenyegette. De gondos kezek e fa kivágott törzsének közepébe egy fiatal hajtást ültettek, amely szintén megfogant.
     Mindennek van egy hivatalos változata is: "Halálos szerencsétlenség. Maroshévízen folyó hó 19-én megrendítõ szerencsétlenség történt, melyen Giacomuzzi Virgil földbirtokos esett áldozatul. Az oda kirendelt vasúti mérnökök egyikével, Pártos Gyulával régebbi nézeteltérések miatt ellenségeskedésbe került és midõn vasárnap találkoztak, újabb szóváltás támadt közöttük, mely csakhamar tettlegessé fajult. A dulakodás közben a mérnök kezében levõ revolver elsült és oly szerencsétlenül találta Giacomuzzi Virgilt, hogy a közeli gyógyszertárban pár percnyi aggonia után meghalt. Hogy a lövés szándékos volt-e vagy véletlen a vizsgálat van hivatva kideríteni. Pártos mérnök állítólag súlyos idegbajban szenved, nem régen került ki a szanatóriumból, mely okból a vállalat õt épp az nap el is bocsátotta. Az alig 25 éves ifjú és a közszeretetben álló család iránt nagy a részvét. Temetés az egész vidék õszinte részvétele mellett folyó hó 21-én volt" (Gyergyó, 1908 júl. 26-i 30. szám)
     Pártos mérnököt Marosvásárhelyen tartották az ottani börtönbe, de 6000 korona váltság díj fejében eldöntötték a szabadlábon védekezését, ami ellen sokan tiltakoztak, hisz szerintük a mérnök szándéka Amerikába kiszökni.