Ez az útvonal a Keleti-Kárpátok főgerincén halad végig a Vajdáné-nyereg, Rekettyés tető - Nagy-köves (pietrosz)-tető - Kis-Beszterce-tető érintésével kapcsolja össze a Gyergyói- és a Borgói-havasokat. Lejárásához a június-augusztus közötti időszakot ajánljuk, hosszúsága és nehézsége miatt télen nem ajánlott. Nyáron is több szakaszban érdemes lejárni.

Első szakasz: Rekettyés (Kisállomás)-hágó alatt (910 m) - Méliké teteje (1367 m) - Ördögmalom-tető (1381 m) - Köves-mező (1340 m) - Kishévíz mezeje (1360 m) - Bojtorjános-tető alatt (1395 m) - Vajdáné-patak forrásvidéke (1610 m)

Jelzései: piros sáv, kék sáv, az első szakaszban hiányzik a piros sáv.
Menetidő: 7-7,5 óra
Az út hossza: 21 km
Max. Szint: 700 m, télen nehezen járható.

Kirándulásunkat Székpatak (Maroshévíz városrésze) közeléből a Rekettyés-hágó alól kezdjük. Ezt a hágót Kisállomás-hágónak is nevezik, a nemrég felszámolt kisvasútnak itt volt az állomása. Kezdőpontunk a hágótól 1,2, míg Székpataktól, a Kelemen-havasok térségének egyetlen magyar többségű településétől, 3 km távolságra van. Megemlítjük, hogy a piros sáv az első 2,5-3 kilométeres szakaszról teljesen hiányzik.
Útvonalunk első 200 méteres szakasza a Szék völgyéből induló Virág patakot követő fakitermelő úton zajlik le. Mivel a jelzés szinte egyáltalán nem létezik a régi helyén, a főgerincet meg lehet közelíteni úgy is, hogy végigmegyünk a fakitermelő út mentén, majd az út végénél nyugatra fordulunk, és meredek hegylábon felkapaszkodunk a Borzos-sarok (1344 m) alá.
Ha nem ezt a változatot választjuk, akkor 200 m megtétele után elhagyjuk nyugatra az erdőkitermelő utat és a legelőn felkanyargó szekérutat követjük, mely 400 m után csapos (lészás) kerítésekkel körbevett kaszálók közé megy be. 1 km után útvonalunk behatol az erdőbe és egyre meredekebb lesz. Fokozatosan északnyugati irányba fordul az ösvény, és 1,3 kilométeres jó kapaszkodó után kiérünk a gerincre. Nyugat felé betekintünk a Hurdugás vízrendszerébe, majd szigorúan a gerincet követjük. Előbb a Borzos sarka 1344 méteres magaslatot érintjük (a román térképeken Bâtca Ciungilor), majd kisebb emelkedők után az 1387 méteres Opcsina-tető aljába érkezünk, ahol már jól láthatók a jelzések.
Felkapaszkodunk a csúcsra, ott egy épületrom látható, utána rövidesen kezdődik egy dőltes erdőrész. Nehezen haladunk előre, különösen, ha nagy hátizsákkal túrázunk, szerencsére a jelzés jól kivehető. Közel egy óra szükséges, hogy kikeveredjünk a sok ledőlt fa közül, majd a gerincösvény nyílt terepre ér. A legelős szakaszról kelet felé csodálatos kilátás nyílik a Bélbori-medencére, valamint a hátánál levő havasok tömkelegére. Északnyugat felé a Kelemen-havasok csúcsrégiója, délre pedig a Görgényi-havasok hatalmas kékeszöld láncolata zárja a láthatárt. Rendre következnek a Méliké teteje (1367 m), a Gotka-tető (1395 m), valamint a legutolsó az Ördögmalom-tető, ezek egyben a Vízválasztó (Nãureasca)-gerinc legfontosabb csúcsai. Az első a Mélik maroshévízi családról kapta a nevét, a Hurdugásba ömlő Égeres-patak völgyében volt vadászházuk, és birtokuk is volt a környéken. Egy órát menetelünk nyílt terepen, közben gyönyörködünk a környező táj szépségében, majd utunk bemegy az erdőbe. Enyhe emelkedővel érünk fel az Ördögmalom-tető (1381 m) alá, melytől kőhajításnyira vezet el ösvényünk. Nemsokára elérkezünk azokhoz a padokhoz és asztalhoz. Egy pillantást vetünk kelet felé, hogy még egyszer megcsodáljuk a Bélbori medencét és a hátánál levő impozáns bérceket, majd ösvényünk bemegy az erdőbe (kék sáv és piros sáv). Egy kilométer megtétele után a kaszálós-legelős Köves-mezőre érkezünk meg, az út a főgerinc bal oldalát követi. Visszatérünk az erdőbe és a következő nyílt terület a Láncozó- és Kis-Hévíz-patakok fejében elterülő Kis-Hévíz-puszta (mező). 800 méterrel visszább, az erdő között csatlakozik hozzánk a 4-es útvonal, piros sáv, amely a Nagy-Magyarós-havast köti össze a főgerinc útvonalával. Tovább haladva kisebb-nagyobb tisztások váltogatják egymást, 30-40 perc alatt a Bojtorjános-havas (Bâtca Stejii) alá érkezünk az esztenákhoz. Jobbról kerüljük meg a Bojtorjános-havas 1455 méteres beerdősödött csúcsát. Háromnegyed órás menetelés után újabb pusztára érkezünk, ezt a magyar térképek Tolvaj-mező néven jelzik, nyáron az esztenán levő kutyák csaholása töri meg a havasi táj csendjét. Rövidesen a főgerinc első szakaszának végéhez közeledünk, kilépünk az egykori Csík vármegye és a Székelyföld területéről, utunk átvág egy több mint két kilométer hosszú erdős szakaszt és kikapaszkodik a Vajdáné (közismertebb néven Vajda- vagy Vojvogyásza)-patak fejének esztenáihoz. Innen kezdődik a terjedelmes nemzeti park. Itt a patak forrásvidékén sátorozó helyet keresünk vagy szállást kérünk az esztenáknál.
Ide tervezték a Csont-hegy mezejére 1942-43-ban az Erdélyi Kárpát Egyesület Kelemeb-havasi menedékházát. A székely stílusú emeletes épület tervét Grossman Erich készítette, 35 személy részére biztosított volna szállást. A hálószobák, zuhanyzók, őrszoba meg síraktár mellett erkély és társalgó is lett volna az épületben. A helyet úgy választották ki, hogy szép kilátás nyíljon a Hagymás-, Hargita-, Görgényi- és Gyergyói-hegységekre.
Helyén korábban is állt menedékház, mely 1940-ben égett le.

Második szakasz: Vajdáné-patak forrásvidéke (1610 m) - Vajdáné-nyereg (1830 m) - Vajdáné (Vajda)-tető (1825 m) - Csont-hegy alatt (1860 m) - Rekettyés-tető (Meteorológiai Állomás) (2021 m) - Negoj-nyereg (1703 m) - Magyar-Negoj-tető (2081 m) - Nagy-köves (Pietrosz)-tető (2100 m) - Gruja-nyereg (1775 m)

Jelzései: kék pont, piros sáv, piros pont, kék sáv és sárga kereszt, jól kivehető.
Menetidő: 6,5-7,5 óra
Az út hossza: 15 km
Max. szint: 490 m nyáron is nehéz túra, télen a Rekettyéstől kezdődő szakasza veszélyes.

Ez a szakasz a hegység legmagasabb zónáját érinti és egyben a leglátványosabb része is. Nyugati irányba indulunk el, magunk mögött hagyva az esztenákat és egy közel 1 kilométeres törpefenyős szakaszt szel át a turistaösvény. Ezen a részen inkább csak a kék pont jelzés a jellemző. Megérkezve a Vajdáné-nyeregbe (1830 m) csodálatos kilátás tárul elénk: a hegység nagy krátere tátong lent, körbe pedig sorakoznak a Cser-bükk, Kelemen-forrás, Vajdáné, Csont-hegy, Rekettyés, Magyar-Negoj, Nagy-köves, Tamó, valamint a 12 Apostol magaslatok. Sajnos a lefaragott Román-Negoj és a Kénbánya sokat rontanak a táj szépségén. De nem a nyereg a legszebb kilátópontja a "kráterperemnek", hanem azok, melyeket az elkövetkezőkben ejtünk útba. Itt irányítótábla is van, mely értesít a következő irányokról. Észak felé a 2-es útvonalon (piros pont és piros sáv) a Cser-bükk érhető el, 1,5-2 óra alatt vagy Neagra Sarului 4-4,5 óra alatt. Dél felé elindulva 4,5-5 óra alatt érhetünk fel a Nagy-kövesre, a tábla szerint 9-10,5 óra alatt érhető el a 12 Apostol sziklavilága. Mi az utóbbi mentén fogunk tovább túrázni. Itt már a jelzés jó minőségű, ködben sem okoz nagy gondot a tájékozódás, rövidesen az ösvény behatol a törpefenyők közé. Rendre következnek a Vajdáné-tető (1825 m), majd az 1899 méter magas Fenyőcsonk-tető (Bradul Ciont), más néven a Csont-hegy; az 1940-1944 közötti térképeken és leírásokban Szádecky-csúcs néven szerepel. Innen a borókásban, törpefenyők között kanyargó jelzés nagy ívben délnyugatra, majd nyugatra fordul és rövidesen leérünk az ún. Transzkelemen talajútra. Az épített úton 1 km megtétele után találkozunk a piros kereszt jelzéssel, mely kapcsolatot teremt a Maroshévíz (Kastély-dűlő) és a Kénbánya tömbházai között.
A Rekettyés-tetőre (2021 m) két úton lehet feljutni: követhetjük a turistaösvényt (a jelzés kövekkel körülvett faoszlopokra van többnyire festve), vagy az épített úton is feljuthatunk a csúcsra, illetve a közvetlen mellette álló meteorológiai állomáshoz (35-45 perc). A Rekettyés-csúcs (Retitis) más néven Rakottyás vagy Retyicás, ma Maros, Hargita és Suceava megyék találkozáspontját képezi, 1940-1944 között készült leírásokban és térképeken Csáky-csúcs néven szerepel, akkori magyar politikusról kapta a nevét. Tiszta időben a csúcsról gyönyörű kilátás nyílik minden irányba; észak felé láthatók a Radnai- és Borgói-havasok, valamint a Suhard-hegység meg az Obcsinák, kelet felé a Besztercei-havasok meg a Csalhó, dél felé a Görgényi-havasok, délkelet felé a Hagymás-hegység, Gyergyói-havasok meg a Hargita zárják a láthatárt. Nyugat felé a Magyar-Negoi és a Nagy-köves komor csúcsai tűnnek fel. Ősszel, és télen különösen csodálatos a kilátás, de ha este szerencsénk van és tiszta időt fogunk ki, akkor Szászrégen és Marosvásárhely fényeinek látványa felejthetetlen élményt nyújt számunkra.
Közvetlenül a csúcs mellől, a meteorológiai állomás tágas udvaráról indulunk tovább nyugati irányba, itt a jelzéseket többnyire kövekre és kövekkel körülvett oszlopokra festették. A következő említésre méltó pont az Üllőkő-nyereg (1915 m), ahol irányító táblák vannak. Megközelíthető a Rekettyésről 45-50 perc alatt akár a Transzkelemen talajúton is, de érdekesebb, ha a jelzés mentén túrázunk. Szemben, északi irányba az 1933 méter magas Kis-köves-tető látható, mi északnyugati irányt tartunk. Nemsokára elérjük a Transzkelement, kis ideig rajta megy a jelzés, majd az út mellett egy nagy elsimított "térre" érkezünk. A térről rövid, meredek ereszkedővel keskeny sziklás ösvényen a Negoj-nyeregbe (1703 m) érkezünk meg. Itt találkoznak a 21-es (kék kereszt) és 66-os (piros pont) útvonalak. Ebből a pontból komoly, meredek szakasz következik, ez egyben a Kelemen-havasok legszebb és legimpozánsabb része. Közel másfél órás sziklás ösvényen való kapaszkodás vár ránk, végig szép kilátással, úgy a hegység bércei, mint a szomszédos masszívumok csodás látványt nyújtanak. Egy óra elteltével megérkezünk a Magyar-Negoj 2081 méteres csúcsára. Nem messze a csúcstól áll egy 1980-as években épült "fél focilabda" alakú üvegrostos műanyag védkunyhó, sajnos olyan személyek tették tönkre, kik nem értékelték azt, hogy a szükséges betonalaphoz műanyag zacskókban vitték fel a hegyimentők az vizet, nem beszélve a szükséges cementről és más építőanyagról. Szomorú, hogy az ilyen "pszeudoturisták" nem fogják fel, hogy mit jelent egy ilyen épület rossz idő esetén. Ma az épület darabjait is alig látni imitt-amott szétszórva. Felháborodásunkat a következő 30-40 perc alatt csillapíthatjuk le a hátramaradt sziklás ösvényen haladó útszakasszal, miután a 2100 méter magas Nagy-köves (Pietrosz)-csúcsra felérkezünk. Ez egyben kirándulásunk koronája, a Keleti-Kárpátok legmagasabb vulkanikus eredetű csúcsa.
A Nagy-köves, közismertebb néven Pietrosz, a román kiadású térképeken Pietrosul, Pietros II, Pietrosu Cãlimanului néven fordul elő, 1940-1944 között Teleki-csúcs néven jelent meg a szakirodalomban. Helytelenül, a magyar szövegekben Kis-köves néven is előfordul, de már leszögeztük, hogy az igazi Kis-köves-tető az Üllőkő-nyereg közelében található. Az 1940-es évek elején a Nagy-kövesre, a csúcs mellé, a magyar királyi székely honvéd határvadász század hatalmas tölgyfa emlékkeresztet állított, melyet 1944 után a román hatóságok távolítottak el.
Az elénk táruló körkép minden eddigi fáradtságért kárpótol, hiszen tiszta időben a Máramarosi-havasoktól a Fogarasi-havasokig rengeteg csúcs és gerinc látható. Csak a közelebbi hegyeket felleltározva elmondhatjuk, hogy nyugat felé a főgerinc folytatása látható, a felsorakozó 1850-2000 méteres csúcsokkal, háttérben az Erdélyi-medence dombvidékével. Délre a Marosba siető patakok erdős vízgyűjtő medencéi csodálhatók meg, háttérben a Görgényi-havasok hatalmas, többnyire erdős tömbjével. Délkelet felé a közeli Magyar-Negoj, a Kis-köves- és Rekettyés csúcsok pillanthatók meg, ez utóbbi összetéveszthetetlen, mert itt épült a meteorológiai állomás. Távolabb kékes homályban mélyülő völgyek, majd mögöttük a távolban a Gyergyói-havasok, Hagymás- és Hargita-hegység mosódnak össze. Kelet felé a hegység nagy sziklatölcsére, és ennek peremén strázsáló Vajdáné-, Kelemen-forrás- és Cser-bükk-csúcsok láthatók, mögöttük a Besztercei-havasok és a Csalhó sziklakoronája. Észak felé a Tamó-, és a 12 Apostol sziklaszirtjei, távolabb a Dornai-medence kontúrjai. A láthatárt a Suhard-hegység és az Obcsinák zárják. Északkelet felé a Dorna folyócska mély völgye, mögötte a Borgói-hágó és hegység, valamint a Radnai-havasok bércei tűnnek fel. Délnyugat felé betekinthetünk a Maros völgyébe, Szászrégen és Marosvásárhely láthatók.
Északnyugati irányba folytatjuk utunkat, meredek ereszkedő következik, előbb a Tárnyica-patak fejében levő nyeregbe, ahol a piros kereszt jelzés kezdődik (67-es útvonal), majd ösvényünk fokozatosan nyugatra fordul és találkozik a kék sáv, valamint a sárga kereszt jelzésekkel. Rövid távon az 1882 méter magas Gruja-tető irányába, délnyugat felé haladunk, nemsokára újabb elágazáshoz érkezünk a Gruja-nyereg alá (1775 m). Eddig a Nagy-kövesből 1-1,5 órát kellett igazi havasi terepen megtennünk, és egyben itt végződik gerinctúránk második szakasza.

Harmadik szakasz: Gruja-nyereg (1775 m) - Ruszka-tető alatt (1795 m) - Gyöngyös (Dunéc)-tető alatt (1802 m) - Kis-Tiha-nyereg (1530 m) - Papláb alatt (1735 m) - Sztrunior alatt (1685 m) - Kis-Beszterce-tető (1990 m) - Sztracsor-tető (1963 m) - Terha-nyereg (1478 m)

Jelzései: piros sáv, kék sáv
Menetidő: 6-7 óra
Az út hossza: 15,5 km
Max. szint: 215m, nyáron is elég nehéz túra, különösen expedíciós felszereléssel, télen nem ajánlott, mert egyes szakaszai veszélyesek.

Első fázisban a turistaösvény a gerinc északi, a Dorna vízrendszere felőli oldalán halad a Mária Terézia útján. Északról bekerülünk az 1882 méteres Gruja-tető alá, a régi határőrösvény többnyire az 1650 méteres szintvonalat követi. Ösvényünk előbb egy forrást érint, majd behatol egy sziklás zónába. Lentebb sziklaoszlopok és sziklagombák, a hajdani magaslatok maradványai teszik változatossá túránkat. Ez a típusú domborzat a lecsorgó víz eróziós hatására jött létre, ezek az idők folyamán felszeletelték az agglomerátum tömböt, és így érdekes formájú sziklaszirtek alakultak ki. Lényegesen hozzájárult ehhez a folyamathoz a hőmérsékleti ingadozás is. Szép és érdemes munkát végzett a természet, ma nem győzünk csodálkozni rajta. Rendre megkerüljük északról a Ruszka (1913 m)- és Gyöngyös (1923 m)-csúcsokat, hogy eddig elérjünk, a kiindulóponttól 1-1,5 órára volt szükségünk. A Gyöngyös (egyes térképeken Dunéc, vagy Dunek néven is előfordul) északi hegylábától nagy ívben irányt változtat a Mária Terézia útja, előbb délnyugatra, majd nyugatra fordul és több mint 200 métert ereszkedik a Kis-Tiha-nyeregig (Kis-Tiha nyaka, Papláb nyaka) (1530 m). A füves nyereg egyben a Kis-Tiha-patak forrásvidéke is, a mai Maros és Suceava megyék határa.
A nyeregből utunkat északnyugati irányba folytatjuk, a piros sáv és kék sáv jelzések kettéválnak, mi a jobb felőlit kell, hogy válasszuk. A másik a kék sáv (1/A útvonal) délről kerül be a Papláb-, Sztrunior-, és Kis-Beszterce-csúcsok alá, és a Rövid-patak fejébe (Hosszú-mező esztenái) ereszkedik le. A jobb felőli ösvény a felsorolt csúcsok északi oldalán halad el és felkapaszkodik a Kis-Beszterce-tetőre. Az ösvény első szakaszát törpefenyők árnyékolják be, 0,75 órás kapaszkodóval a Sztrunior-tető északi hegylábára mászunk fel. Tovább ösvényünk szintén északnyugati irányt tart és 2,5 kilométeres (1-1,5 óra) nem túl nagy emelkedővel felmászunk a Kis-Beszterce sarkára (1950 m), mely egyben a Maros, Szamos, Szeret vízrendszereinek találkozáspontját is jelenti, mai közigazgatás szerint pedig, itt találkoznak Maros, Beszterce-Naszód, valamint Suceava megyék határai. Kevéssel tovább (kb. 400 m) van a Kis-Beszterce-tető 1990 m, mely a hegység egyik legjelentősebb kilátópontja. Nyugati irányba betekinthetünk Kolibicára, a víztároló pazar látványa tárul elénk, mely pompás harmóniában áll a szórt beépítésű település házaival, észak felé a Sztracsor- és Dalbadány-csúcsok hívják fel magukra a figyelmet, háttérben a Borgói-havasokkal. Nyugat felé a Nagy-köves kiemelkedő sziklakúpja és mögötte a Besztercei-havasok mag a Csalhó keltik fel figyelmünket, délre a Görgényi-havasok és az Erdélyi-medence dombvidéke láthatók.
A Kis-Besztercén a következő útvonalak találkoznak: 3-as útvonal (sárga sáv), 35-ös útvonal (kék háromszög), 59-es útvonal (kék háromszög), valamint az 1-es útvonal harmadik szakasza. A csúcsról tovább északkeleti irányt kell követni, 25-30 perc múlva az 1963 méteres Sztracsor-csúcson vagyunk. Innen is szép a kilátás, akárcsak "testvéréről" a Kis-Besztercéről. Az ösvény irányt változtat, északnyugati irányba fordul, több mint egy kilométeres ereszkedő után az 1810 méteres Viisoara-havasba kapaszkodik ki a piros háromszöggel jelzett turistaösvény , mely a Kolibica üdülőtelep és az 1-es útvonal között teremt kapcsolatot. Tovább tart a lejtő és félóra múlva nyílt füves terepre érkezünk. Ez a Terha pusztája (mezeje) (1478 m), egyben a Kelemen-havasok főgerincének végpontját jelenti. A Terha-nyereg pusztája kitűnő sátorozóhely, ide kapcsolódik be az 58-as útvonal (ritka piros háromszög), mely Kolibica és a nyereg között teremt kapcsolatot. Ha tovább szeretnénk főgerinctúránkat folytatni, akkor szintén a piros sáv mentén, 4 óra alatt érhető el a Tihuca, melynek kiemelkedő érdekessége a híres Drakula szálló.

A fenti túraútvonal leírása a Xantus László, Xantus Juliánna "Kelemen Havasok" c. művéből származik. 2003 Pallas-Akadémia Könyvkiadó