Maroshévíz (kastély-dűlő) (738 m) - Hurdugás-patak torkolata (740 m) - Vajdáné (Vajda)-patak torkolata (842 m) - Kis-Hévíz-patak torkolata (975 m) - Fehér-havas alatt (1335 m) - Csont-hegy mezeje alatt - Transzkelemen talajút (1580 m) - Jézer-tó mellett - Rekettyés-nyereg (1875 m) - Kénbánya tömbházcsoportja (1580 m)
Jelzése: piros kereszt
Menetidő: 9-10 óra
Az út hossza: 27 km
Max. szint: 1137 m, télen nehezen járható
Kiindulópontunk Maroshévíznek Borszék felőli végénél (a városközponttól 9 km) a Lomás-patak torkolatánál van. A környékbeli magyarok "Kastély" néven ismerik a helyet, mert itt állt az Urmánczy család svájci stílusú vadászkastélya. A kastély az 1920-, 1930-as években, Erdélyt felkereső, világot járt vadász előkelőségek találkozóhelye volt, sajnos tüzérségi lövedék áldozata lett és elpusztult. Az eltérőtől mindössze néhány száz méterre a Lomás partján épül egy új emeletes panzió, mely a tervek szerint 2004-re fog elkészülni. Elhagyjuk az épülő vendégházat, és következő említésre méltó pont a Hurdugás száda, ahol néhány erdészeti épület és egy fenyőtoboz szárító látható. A Vajdáné-patak torkolatáig (Hurdugástól 7 km) számos új ortodox fakereszt áll, amelyeket egyidejűleg helyeztek el a Forrás-mezőn épülő ortodox kolostorral. A Vajdáné-patak szádától indul ki a kék kereszt (10-es útvonal), mely a Büdös-patak völgyén a Bánffy-tengerszemig (Jézer-tó;) kalauzolja el a kitartó turistát.
Az 1960-1970-es évekig keskenynyomtávú vasutak hálózták be a völgyeket, ilyen vasút volt a Kereszt-, Vajdáné-, Szekeres-, Malac (Purcel)-patakok völgyeiben, sőt a Lomáson is az Izvor (Forrás)-mezőig. Számos egykori vasútállomás nevét a környékbeli magyarok ma is ismerik: Tinosza, Gyulaháza állomások, valamint Tischler és Izvor (Forrás) őrházak. A kisvasútak felszámolása után épült meg a mai fakitermelő úthálózat.
A jobb felőli Vajdáné-patakot követő fakitermelő úton folytatjuk utunkat, az eltérőnél irányítótábla is van. 1,5 km után elérjük Gyulaházát (Kereszt-patak torkolata), majd következő említésre méltó pont Kis-Hévíz-patak torkolatánál levő munkásszállás, 800 méterrel visszább ásványvízforrás is található, itt megtölthetjük kulacsainkat, mert a környéken ásványvízzel nem találkozunk. A munkásszállásig Gyulaházáról 3,5 kilométert kell gyalogolni. Korábban a Kis-Hévíz völgyében is volt turistajelzés (kék háromszög), de az utóbbi időben nagyon elhanyagolták, ma követhetetlen, a munkásszállástól az 1-es útvonalig tartott. Egy kilométerrel fennebb a munkásszállástól újabb irányítótáblára bukkanunk, ahol a kék pont (9-es útvonal) és a piros kereszt (8-as útvonal) elválnak egymástól. A piros kereszt jelzés füves szekérútra tevődik át. A helyet könnyű azonosítani, mert vele szemben az épített út túloldalán a Gödör-mezőn egy esztena áll, mellőle két traktorút kapaszkodik ki a meredek oldalon. Megjegyezzük a 9-es útvonalat vezérlő fakitermelő útról, hogy tovább személygépkocsival nem ajánlott rajta közlekedni, mert nincs kellő módon karbantartva, de lennebb, a Vajdáné völgyében is vannak elhanyagolt szakaszok.
A füves szekérút egy selymékes részen halad át, néhány esztena maradványa mellett, majd északnyugati irányba felkapaszkodik a Fehér-havas felé.
Másfél kilométeres közepes emelkedő után a Fehér-havas (Dealul Alb) épületcsoportjához érkezünk. Szükség esetén itt is kaphatunk szállást szerény komfort mellett. Itt néhány érdekes sziklaalakulatban gyönyörködhetünk, melyek ízelítőt adnak a Kelemen-havasok sziklavilágáról. Kisvártatva elhagyjuk a Fehér-havas 1340 méteres csúcsát, és többnyire legelős terepen 30-40 perc alatt kikapaszkodunk a Csont-hegy mezejének traktorútjára, mely a Transzkelemen talajút és a Vajdáné-patak forrásvidéke között teremt kapcsolatot. Itt találkozik jelzésünk a kék sávval (9/A útvonal), majd délnyugati irányt követve együtt halad a két útvonal a tarktorúton és 1-0,75 óra alatt elérünk az épített Transzkelemen talajúthoz. Utolsó szakaszban a felsőrépaiak esztenáját érintjük. Az útelágazásnál hozzánk csatlakozik a kék kereszt jelzés is (10-es útvonal). A három jelzés együtt halad a kanyargó talajúton, 1,5 km megtétele után a Jézer-tóhoz (Bánffy-tengerszem) vezető szekérút végpontjához érkezünk. Ha kedvünk van, rövid kitérőt tehetünk a tóhoz. A szekérút végétől nem sokkal fennebb áll a maroshévízi Hegyimentő szolgálat (Salvamont) menedékháza. Itt igazság szerint a jelzés (piros kereszt), elhagyja az épített útat és egy régi ösvényt követve 700-800 méteres meredek szakaszon ível fel, majd a Rekettyés-nyeregben újból találkozik az épített úttal. Lekopott, rozsdás irányítótáblák láthatók ezen az utóbbi szakaszon, ezek nyújtottak egykoron segítséget a tájékozódásban, de ma már sajnos hasznavehetetlenek. Ha nem akarunk a meredek ösvény mentén gyalogolni, akkor jóval nagyobb kerülővel is elérhetünk a Rekettyés-nyeregbe a Transzkelement követve. A nyeregből, mely egy köves plató, szép a kilátás. Meredek ereszkedő következik 30-40 perc alatt legyalogolunk a Kénbánya lakótelephez. A jelzés a nyeregből jó, nemrég újították fel, könnyen követhető. Az 1990-ben lakatlanná vált tömbházcsoport siralmas állapotban van, úgy néz ki mint egy "szellemváros".
Ha nem akarunk lemenni a lakótelephez, akkor a talajút mentén vagy a jelzett ösvényen (piros sáv és piros pont) felkapaszkodhatunk a Rekettyés Meteorológiai Állomáshoz.
A fenti túraútvonal leírása a Xantus László, Xantus Juliánna "Kelemen Havasok" c. művéből származik. 2003 Pallas-Akadémia Könyvkiadó