Fekvés, kiterjedés

A kis hévízi medence tulajdonképpen a Gyergyói medencének az ÉNy-i része. A Maros és mellékfolyóinak völgyében, a Toplica - Déda (40 km) völgyszoros kezdeténél fekszik. Részét képezi annak a nagy medencesornak, amely hosszában végig vonul a K-i Kárpátok középső felén, elkezdve a Máramarosi medencétől a Brassói medencéig.
Maroshévízen a Maros kiszélesedő völgye, valamint a többi mellékfolyók torkolatvidékei kis medencét alkotnak, amit több kutató is Maroshévízi medencének nevez.
A Gyergyói medencének ez a része hasonlatosságot mutat a Keleti Kárpátok É-i medencéivel (Borszéki, Bélbori, Drãgoiasa, Dorna, Máramaros), amelyek szintén ilyen völgyekből álló Kárpátközi kis medencék. A Gyergyói medence középső és D-i részére más morfológiai formák jellemzőek - síksághoz hasonló, nagy kiterjedésű, olyan mint a D-ebbre levő Csíki és Brassói medencék.
A Kelemen, Görgényi és a Gyergyói havasok közé zárt kis medence jól elkülönült morfológiai egységet képez, sajátos geoszisztémát alkot. Sajátossága, a szomszéd területektől való elkülönülése abban rejlik, hogy a Remete és Salamás között elszűkülő Maros völgye - amit erősen felszabdalt dombvidék képez, kísér - Maroshévíz közelében kiszélesedik, kis medencét alkotva, amelynek hossza eléri a 10 km-t, szélessége pedig váltakozik 3-4 km között.
A tulajdonképpeni medencéhez tartoznak a teraszok és a peremvidék is, amelyek a hegyek lábánál helyezkednek el. Ha tekintetbe vesszük a hivatalosan Maroshévízhez tartozó területeket akkor kb. 410 km2 területet foglal el. A medence legnagyobb települése Maroshévíz, Hargita megye ÉNy-i felének határmenti települése, amely a Maros völgyében, a Maros és mellékfolyóinak törmelékkúpjára épült.

Felszín

Minden földrajzi környezetnek az ökológiai bázisát az abiotikus összetevők, fizikai összetevők képezik. Ide tartoznak a felszín, az éghajlat és a vizek. Mindezek megteremtik a feltételeket a biotikus összetevőinek elterjedését. Ezért indokolt egy földrajzi táj tanulmányozását az elsődleges elemekkel kezdeni, majd a talaj, mint átmeneti elem tanulmányozásán keresztül eljutunk a másodlagos, biotikus elemek tanulmányozásához és az antropikus elemek tanulmányozásához.
A felszín keletkezése A medence felszínének jelenlegi képe szorosan összefügg keletkezésével. A medence nem elszigetelten jött létre, hanem összefüggésben azzal a nagy medencerendszerrel, amely a K-i Kárpátok Ny-i felén végbement, ezekkel a nagy geotektónikus jelenségekkel áll kapcsolatban. A törésvonalakon keresztül, a torton időszaktól a negyedkorig a felszínre tört a láva, amely létrehozta Románia leghosszabb vulkáni lánchegységét. Ez a neogén kori vulkánosság több periódusban halmozta fel a hatalmas tömegű andezit és bazalt lávát. A vulkáni kúpok és lávafolyások láncszerűen összeértek és létrehozták Kelemen, Görgényi és Hargita hegy vonulatait. Ezek a hegyek valósággal gátat alkottak a korábban kialakult kristályos mezozous hegyek Ny-i részén.
A felszín morfológiai képe A hévízi medence morfológiai szempontból négy tipikus felszínre oszlik:
A Maros és mellékfolyóinak ártere Ebben az alluviális lerakódásba vágódott be a Maros és sok kanyart, meandert ír le, mintha alsószakasz jellegű volna. Óldalozó erózióival szélesíti ezt az 1-2 km szélességű völgyet. Több helyen fellelhetőek az elhagyott medrek nyomai. Galócás és Hévíz közötti részén elmocsarasodott, tözeges területek is vannak.
A Maros medre hat kisebb - nagyobb mellékfolyónak szolgál alapszintül. Ezek nagy sebességű, nagy erózióval rendelkező patakocskák. Jellegzetes V alakú völgyük alig szélesedik ki a Maros völgye közelében. Például a Mogyorós pataka, Zepódea pataka vagy a Kelemen pataka, amely csak szétszórt települést tesz lehetővé; csupán a Hévíz (Toplita) patakának völgye valamivel szélesebb.
A tavi eredetű üledékekbe és törmelékkúpokba mélyedve ezek a völgyek kiszélesedő részei alkotják a hévízi medence legalacsonyabb, legfiatalabb szintjét.
A folyami teraszok A Maros és nagyobb mellékfolyóinak völgyét végigkísérik a teraszok. Ezek a különböző szintű és korú teraszok bizonyítják, hogy a Maros fokozatosan vágta át magát a Toplica - Déda völgyszoroson. Kimutatható egy 4-6 m magas terasz amely mélyen benyúlik a város közepéig. Ennek alapzatánál kemény mészkő található, amit a Maros völgye nehezen tudott tönkretenni.
A 25-30 m terasz színt megfelel a Bánffy üdülőtelep, Zsákhegy, Kornis negyedeknek, valamint a meteorológiai megfigyelőállomás szintjének. A legöregebb és legmagasabb színt a 60-70 m magasságban levő, amely megfelel a pliocén korú tó szintjének. Ez a plató, finom homokból álló üledék, erősen uralja a Maros és mellékfolyóinak völgyét. Ide tartozik a Bajkó patakának a platója, a Kornis negyed felső szintje (Dealul Vãii).
Az említett kiszélesedő völgyek, valamint a teraszok alkotják a legalkalmasabb helyeket a települések létesítésére, valamint a legalkalmasabb helyeket a települések létesítésére, valamint a mezőgazdaságra. Ilyen teraszokra épült a galócási fafeldolgozó gyár is.
Átmeneti területek a medence és a hegyek között A teraszok és a hegyek közötti területet hordalékkúpok, vulkáni agglomerátumok, lávafolyások töltik ki. Az utóbbiak a Kelemen és a Görgényi havasok vulkáni működésének idején keletkeztek, tehát a neogénben, a törmelékkúpok (hordalékkúpok) ennél fiatalabbak, postpliocén korúak. Ezeket a külső erők erőteljesen lerombolták és meredek oldalú dombokká formálták, melyeket mély völgyek szabdalnak keresztül - kasul. Ez az átmeneti terület kb. 700 m magasságnál kezdődik és kb. 1000 m-ig tart.
A hévízi medencét körülvevő hegyek A vulkáni sor legnagyobb kiemelkedése a Kelemen havasok, a Pietros csúcs 2102 m magas. A 10,5 km átmérőjű levágott kráter peremén több 2000m fölé emelkedő csúcs van, ilyen a Rakottyás 2021 m, Jézer 2031 m. A Kelemen havasok déli része lealacsonyodik 1500 m-ig és a Maros völgyéig nyúlik. Ez a Kelemen platója vagy vulkáni andezit fennsíkja, amelyet a Hévíz pataka, a Kelemen pataka és mellékfolyóik felszabdaltak. A plató piroxén andezitből, biotikus andezitből és bazaltos andezitből áll.
A Tárnica törmelékkúp a vulkáni platónak a Marosba nyúló része, amelynek oldalából bazaltos andeziteket bányásztak.
A Tárnica déli része zárta el azt a pliocén kori tavat amelyet a Maros ÉNy felé lecsapolt. A pliocén kori tó szintje elérte a 990 m magasságot, a Tárnica közelében. Az 1044 m-es Tárnica tetőn egy É-D irányú törésvonal húzódik végig. Ez a repedés része lehet annak a tektonikus törésrendszernek, amely helyenként áttöri a medencét és felszínre hozza a mezotermális, felszálló, gyengén szénsavas forrásokat.
A Maros völgyétől D-re hirtelen emelkednek a Görgényi havasok nyúlványai, amelyek az Öreg hegynél elérik az 1634 m-t. Ezt a területet a Mogyorós, Zapogya, Marsinec patakok és mellékfolyóik szabdalják mély völgyekké. Az itt levő Öreg hegy félkör alakú kráterét a Mogyorós pataka vágta le.
K-en a Gyergyói havasok nyúlványai húzódnak a Hévízi medencéig. A salamási hegyek és ditrói hegyek nagyrésze kristályos palákból épülnek fel, helyenként magmatikus kőzetekkel (andezit, szienit).
Morfometrikus szempontból A hévízi medence ÉNy felé lejt. A környező medencék közül a legalacsonyabb szinten van, amit bizonyít az a tény is, hogy a pliocén kori tó ebbe az irányba folyt. Átlagos magassága 652 m, 240 m-rel alacsonyabb mint a Gyergyó környéki területek (892 m), 228 m-rel alacsonyabb mint a Borszéki medence (880 m) és 401 m-rel alacsonyabb mint a Bélbori medence (1053 m).
A meteorológiai állomás szintje 687 m-ren van, a Bánffy fürdő magassága 680 m, a Tárnica andezit - bazaltos tömbje 1044 m.
Kőzettani összetétel Amíg a geológus koruk, eredetük és ásványi összetételük szerint tesz különbséget a közetek között, vízgazdálkodási szempontból elsősorban a csapadékvizek összegyülekezését és a lefolyást befolyásoló áteresztőképességük, továbbá a meder átalakulást és hordalékképződést érintő mállékonyság az érdeklődés tárgya.
A felszín áteresztőképessége lényegesen befolyásolja a vizek összegyülekezését és lefolyását. A vízzáró felszín hevesebbé teszi, a vizet áteresztő mérsékli a lefolyást.
A legelterjedtebb kőzetek az üledékes kőzetek, amelyeknek nagy része vulkáni agglomerátum (vulkáni tufa, vulkáni bomba, hamu és lapilli), folyami hordalék és pliocén kori tó lerakodásaiból állnak.
A kemény mészkő a medence központi részén képezi a medence alapzatát. Ennek széleit végig egy 5-6 m magas és meredek lejtő jelzi. A DK-i rész travertin padlója szintén üledékes kőzetek melynek kialakulása a meleg forrásokkal áll kapcsolatban. A medencét körülvevő kőzet az andezit, amelyből épültek a Kelemen, Görgényi havasok vulkáni kúpjai, valamint a vulkáni platók. Több helyen bazaltos andezitek is vannak (Tárnica), helyenként megjelennek a felszínen a bazaltoszlopok.

Éghajlat

A hévízi medence éghajlata sajátos hegyvidéki, medence jellegű éghajlat sok topoklimatikus sajátossággal. Az itt kialakult éghajlatot sok tényező befolyásolja, így a légtömegek mozgása (általános cirkulációja), ezeknek eredete a napsugárzás évi mennyisége (102 Kcal/cm²/év) - amely jóval az országos átlag alatt van.
A hőmérséklet Az évi középhőmérséklet az 1990 - 1999 periódusban 5,4 °C volt a medencében. A legnagyobb évi középhőmérséklet 5,7 °C ('91, '95), míg a legalacsonyabb 4,4 °C ('97). A leghidegebb hónap a Január, a legmelegebb a Július. A nagy hőmérséklet ingadozás (a leghidegebb és legmelegebb hónap középhőmérséklete közötti 24-25 °C-os különbség) a medencejelenséggel függ össze.
Az évi középhőmérsékletek is 2-3 °C-os határok között ingadoznak. Az egyes hónapokban lényegesen nagyobb eltérések fordulnak elő. Viszonylag állandó a júniusi középhőmérséklet, amely csupán 2-3 °C-al változik, februárban azonban egymástól 7-8 °C-kal eltérő értékeket jegyeztek fel.
Természetesen még nagyobbak a különbségek a hőmérséklet abszolút szélsőségei között, amelyek a medencében -28 °C illetve +34 °C-ot értek el. Maroshévízen az ingadozás tágassága több mint 50 °C.
Hidrológiai szempontból a tél tartalma érdemel különösebb figyelmet. A fagyás akkor következik be mikor a hőmérséklet fagypont alá száll. A medencében ez szeptember elején sem ritkaság, sőt május végén és június elején is észleltek hajnali fagyot. Télinek nevezik azokat a napokat, amelyeken egyáltalán nem enged fel a fagy. Zömmel a 3 téli hónapra korlátozódnak, de előfordulnak márciusban és novemberben, sőt kivételesen októberben is. A medencében a tartósabb, kemény hidegek sem ritkák, amit a -6, -8 °C-ig lesüllyedő januári és februári középhőmérsékletek bizonyítanak.
A nyár hevét az un. nyári és hőségnapok jellemzik. A nyári napokon a hőmérséklet maximuma eléri, illetve meghaladja a 25 °C-ot, a hőségnapokon a 30 °C-ot. A hőségnapok átlagos gyakorisága a nyári napokénak felét sem érik el, a havi középhőmérséklet júliusban és augusztusban 17-18 °C közötti értékeket mutat.
A csapadék A hévízi medence rendszerint a Ny-i szelektől kapja a csapadékot. A medence körül levő hegyek sokszor eltérítik a felhőket ezért ÉNy-ról, máskor DNy felől is érkezik csapadék. A Kelemen havasok magasságuktól fogva több csapadékot kapnak. A medence D-i részén levő Öreg hegy inkább szélárnyékban van és alacsonyabb, mint a Kelemen havasok, ezért nem sokkal kevesebb csapadékot kap. Ezt bizonyítják a folyók vízhozamai is. A Kelemen havasokból érkező patakok nagyobb vízhozamúak, mint az Öreg hegy felől érkező folyók.
A medence már kevesebb csapadékot kap, és ennek eloszlása egyenlőtlen, a legtöbb eső tavasszal és nyáron hull. A legkevesebb csapadék decemberben, januárban, februárban és márciusban esik. Vannak évek amikor az anticiklonáris tevékenység kihangsúlyozottabb, ilyenkor kevesebb a csapadék, száraz időszakok alakulnak ki. A hévízi medencében a csapadékos napok száma 95-110 nap évente.
Télen a csapadék hó alakjában hull; eloszlása évente 30-35 nap hull a hó a medencében és megmarad 100-110 napig.
Hőmérsékleti inverziók és következményeik A januári középhőmérséklet -6 és -7 °C között váltakozik a medence alján és -4 és -6 °C között a 700-1200 m magasságú övezetekben. A januári középhőmérséklet ilyenszerű eloszlása egy sajátos topoklimatikus övezetet teremt, amelyet hőmérsékleti inverziónak nevezünk. Ez a klimatikus jelenség nagyon gyakori a hévízi medencében, különösen a hideg évszakban. A levegő mozgása az év 62%-ban annyira kicsi, hogy mondhatjuk, hogy szélcsend van. Ezért a hidegebb, nehezebb levegő megreked a medence alján, ahol gyakran elérheti télen a -20, -30 °C-ot, míg a környező, magasabb területeken 3-4 °C-al melegebb a levegő.
Tavasszal és ősszel ez a jelenség kedvez a ködképződésnek, a kora őszi fagyoknak (szeptember vége) és a késő tavaszi fagyoknak (május közepe). Ezért a fagy nélküli napok számának középátlaga 120 nap évente.
A hőmérsékleti inverziók jelenségét igazolják legszembeötlőbben az erdők, mivel ezek a legérzékenyebbek az éghajlati elemek, de főleg a hőmérséklet ingadozására. A medence alján 650 m magasságtól 900 m-ig tiszta lucfenyő erdők nőnek, 900 m-től 1200 m-ig a lucfenyő, erdei fenyő, bükk, juhar keverednek mivel ebben az övben melegebb van mint a medence alján. Csak 1200 m fölött érvényesül a termikus gradiens hőmérséklet csökkenése 100 m emelkedés után.
Az inverziók a hideg periódusban a leggyakoribbak, sokszor 10-20 vagy akár 50 napig is eltartanak ilyenkor tiszta felhőtlen égbolt, szélcsend és magas légnyomás jellemző.

Növény és állatvilág

A növényvilág A hévízi medencében és a környező hegyeken nagyon gazdag a növényvilág. A domborzat és az éghajlat függőleges tagoltsága miatt, a spontán növénytakaró is függőleges zonalitást mutat. Az ártéri területeken, patakok partján jellegzetes hidrofita növénytársulás él, amely nem tartozik a zonális növények közé.
A táj jellegzetes növénytársulása az erdőség. Ebben az övben a fenyőerdők uralkodnak. Kimutatható a fordított függőleges övezetesség, amit a hőmérsékleti inverzióval magyarázhatunk. 900 m magasságig tiszta lucfenyőerdők nőnek. A medence felső határán vegyes erdők jelennek meg ahol a fenyőfélék keverednek a bükkfával. Ezen a szinten elég gyakori az erdei fenyő is, amelyet a meredek, degradált, eroziómosta területeken mesterségesen is megtelepítettek, mivel igénytelen a talajjal szemben. A vegyes erdők között ott találjuk a juharfát és az erdőszéleken a mogyoróbokrokat, a tiszafát, amely nagyon ritkán fordul elő.
Az erdők aljnövényzete és cserjéi nagyon szegényesek, sok helyen teljesen hiányoznak. Az erdők közötti tisztásokon és az irtásos területeken hamar elterjednek a cserjék, füvek, málnabokrok, mogyoróbokrok, szeder mivel itt több fényt kapnak.
A medence legelői és erdei kaszálói nagy területet borítanak. A medence alacsonyabb területein a rég kivágott erdők helyén szántóföldek vannak, máshol viszont nagy kiterjedésű legelők és kaszálók találhatóak.
Ezeken a területeken nagyon csökkenti a legelők és kaszálók minőségét a sok bokor és a köves terület, valamint a gyenge minőségi talaj.
A növénytakaró A növénytakaró a csapadékvizek lefolyásának szabályozásával, illetve a talaj védelmével fontos szerepet tölt be a vízgazdálkodásban.
A növényzet, különösen heves záporok idején jelentékeny mértékben mérsékli a lefolyást. Tartós, csendes esőzéseknél a növényzet benedvesedése után a további csapadék már teljes egészében lefolyik, sőt a páratér környezetben a párolgás is erősen lecsökken; a lefolyás alakulását a növénytakaró már nem befolyásolja. Az esővíz számottevő része fennakad a növények levélfelületén (intercepció), onnan közvetlenül elpárolog és így nem vesz részt az árhomok kialakításában.
Fontos szerepet tölt be a növénytakaró a talaj védelmével és ezen keresztül a vízfolyások hordalékszállításának csökkentésében is. A növények felfogják az esőcseppek ütését, amelyek ennek következtében kevésbé rombolják a talajt. Növeli a növényzet a felület érdességét is, ezáltal fékezve a szél és a felszínen lefolyó víz munkáját, akadályozza a talaj elsodrását.
Az állatvilág Az erdő jó feltételt biztosít az állatvilág elterjedéséhez, a sűrű vízhálózat pedig a vízi állatok elterjedését segíti elő.
A Maroshévíz környéki erdőkben él a barna medve, farkas, kárpáti szarvas, őz, hiúz, nyest, róka. A madarak közül sajátos a siketfajd, fakopács.
Vízi szárnyasok nagyon kis számban találhatóak, de mégis megemlíthetőek. Ilyenek a tőkeréce, pergőréce, gém félék, vízirigó. Ezek közül csak a vízirigó és a tőkeréce fészkel a helyi viszonyokban, a többi vízimadár csak átmenetileg (ősszel, tavasszal) található ezen a vidéken.
Benedek Botond