A következőkben egy érdekes, de valós történetet szeretnék leírni, amely a helyi lakosok (idősek, akik még emlékeznek) tudatába úgy vésődött be, mint az utolsó párbaj, de nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy Maroshévíz Rómeó és Júlia története.
A temető B parcellájában találunk egy 2 méter magas fehér márvány síremléket, melyen embernagyságban egy menyasszony látható, hosszú ruhában, rózsát tartva bal kezében. Tekintete szomorú, a föld felé néz. A nő jobbján egy huszár ruhás férfi alakja látható. A dombormű alatt ezt olvashatjuk: "Giacomuzzi Virgil, meghalt 1908 július 19-én életének 25-ik évében". E sírhantról kering egy monda.
Giacomuzzi Virgil helyi földbirtokos tisztnek volt egy gyönyörű szép jegyese, csakhogy a hölgy kezére pályázott egy másik helyi úriember is akit a fiatal lány állandóan elutasított. Egy napon a jegyesek a Bánffy fürdőtelepen sétáltak, amikor összetalálkoztak a második udvarlóval. Heves szócsata alakult ki, melynek vége egy párbajra való kihívás lett. A párbajt az akkori község szélén az Urmánczy család vadászkastélya mellett tartották meg 1908 júl. 19-én, vasárnap a déli órákban.
A kíváncsiak sokasága már a reggeli órákban a helyszínre sietett, gyalog, szekéren, vagy az ott elhaladó iparvasúton. A bírák megérkeztével elkezdődött a párbaj előkészítése. A pisztolyt választották, majd háttal egymásnak számolták a párbajozók tíz lépését, csakhogy Giacomuzzi ellenfele hamarabb megfordult és lelőtte ezt, aki azonnal meghalt. Giacomuzzi jegyese a temetést követő napon szerelmese sírjára egy szomorúfűzfát ültetett, majd református lévén egy ilyen fát ültetett a református templom elé is. Ezek után még aznap öngyilkos lett. Mindezt látva a "győztes" fél pisztolyával főbe lőtte magát.
Hát ez lenne a hévízi Rómeó és Júlia legendája. Sajnos a menyasszony neve mára ismeretlen lett. De az utókor számára maradt a síremlék és a menyasszony által ültetett szomorúfűzfák, melyek az évek során ikerként nőttek. Ha egyiket villámcsapás érte, a másik sem úszta meg. A temetőben levő fát 2000-ben ki kellett vágni, hisz a dőlés fenyegette, a körülötte levő sírok épségét. Mára helyébe egy új fa kezdett nőni. A református templom előtti fát, amely egyben főterünk egyik szimbóluma is volt, 2003 nagycsütörtökén vágták ki a Polgármesteri Hivatal alkalmazottjai. Némelyek szerint ezt is kidőlés fenyegette. De gondos kezek e fa kivágott törzsének közepébe egy fiatal hajtást ültettek, amely szintén megfogant.
Mindennek van egy hivatalos változata is: "Halálos szerencsétlenség. Maroshévízen folyó hó 19-én megrendítő szerencsétlenség történt, melyen Giacomuzzi Virgil földbirtokos esett áldozatul. Az oda kirendelt vasúti mérnökök egyikével, Pártos Gyulával régebbi nézeteltérések miatt ellenségeskedésbe került és midőn vasárnap találkoztak, újabb szóváltás támadt közöttük, mely csakhamar tettlegessé fajult. A dulakodás közben a mérnök kezében levő revolver elsült és oly szerencsétlenül találta Giacomuzzi Virgilt, hogy a közeli gyógyszertárban pár percnyi aggonia után meghalt. Hogy a lövés szándékos volt-e vagy véletlen a vizsgálat van hivatva kideríteni. Pártos mérnök állítólag súlyos idegbajban szenved, nem régen került ki a szanatóriumból, mely okból a vállalat őt épp az nap el is bocsátotta. Az alig 25 éves ifjú és a közszeretetben álló család iránt nagy a részvét. Temetés az egész vidék őszinte részvétele mellett folyó hó 21-én volt" (Gyergyó, 1908 júl. 26-i 30. szám)
Pártos mérnököt Marosvásárhelyen tartották az ottani börtönbe, de 6000 korona váltság díj fejében eldöntötték a szabadlábon védekezését, ami ellen sokan tiltakoztak, hisz szerintük a mérnök szándéka Amerikába kiszökni.