A Mag-len negyedben található, a település legrégibb építészeti műemléke, 2 km távolságra a központtól. Tornácszerűen kiképzett belépőjén túl elénk tárulnak a falfestmények, az északi fal feliratai. Az 1991. évi műemlékkataszter szerint a fatemplom építési időszakaként az 1710-es esztendő szerepel.
1658-ban, Safta úrnő kezdeményezésére és adakozásának köszönhetően, egy görög-keleti templom építésének fogtak. Vannak, akik 1658-at tartják a templom alapítási évének. Amint a bejárat feletti ajtón olvashatjuk, 1710-re készült el e templom. 1955-től műemlékként tartják számon. Többen azt tartják, hogy 1658-ban Safta úrnő Lengyelországfelé való menekülése közben itt töltött néhány napot, esetleg hónapot, és akkor hagyott pénzt templomépítés céljából. Egyesek azt feltételezik, hogy a templom 1672-ben épült. Ezt alátámasztja az a teny is, hogy egyetlen térkép vagy hivatalos dokumentum sem tesz említést e templomról egészen a XVIII. század elejéig, sőt az 1658-as moldvai betörés leírásánál is azt találjuk, hogy az akkor Gyergyó Topliczát a betörő moldvai csapatok felégették.
A Mag-len negyedben egy domb tetején épült a templomocska, szép kilátással a város fele. 12 m x 4,5 m alapterületű, zsindellyel fedett. A templomról több legenda is fennmaradt, így egyesek szerint Safta úrnő, aki Gheorghe Stefan moldvai fejedelemnek (1653-1668) volt a felesége, pénzt adott a Mag-len negyedben lakoknak, hogy egy szép nagy templomot építsenek. Ezek az építészek elköltötték a pénzt, és csak egy kisebb templomot tudtak építeni. Mikor Safta úrnő ezt látta, sírni kezdett, könnyeiből alakult ki a ma itt eredő Nagyasszony patakocska. A valóságot sajnos nem lehet pontosan tudni, egyesek feltételezik, hogy Gheorghe Stefan - mivel jó viszonyban volt II. Rákóczy György fejedelemmel (1648-1660) - lehet, hogy kapott tőle adományba egy területet, hogy egy esetleges menekülés esetén legyen ahol meghúzódhasson. Egy másik feltevés szerint a templomot nem építhette Safta úrnő - így nem is jöhetett ide -, mivelhogy férjét 1658 március 3.-án elűzték a moldvai trónról és Lengyelországba menekült. Ez a telek amelyre a templom épült, a XVII. században a Bornemissza család tulajdona volt. Mindenesetre tény, hogy e templomot hivatalosan 1765-ben jegyezték be. Egyes források szerint az 1800-as évek elejétől itt sok gyereket tanítanak meg írni, olvasni. 1945-ben a templomnak Hévízen kívül Bélborban 28 hektár erdője volt. 1955-től műemlék. Harangja 1886-ból való, 75 kg-os és Temesváron öntötték.